Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - SZABÓ ATTILA: SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN
SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN 1 A Tasstól Ordasig, keletre pedig Vadkertig nyúló Solt vidékének úrbéri viszonyai sajátos színfoltot képviseltek a 18-19. században. A Duna, a kiskun települések és a kalocsai érsek birtoka között fekvő terület egyaránt magán viselte a tipikus úrbéri állapotokat ugyanúgy, mint a szabad paraszti mintájú jogviszonyokat. A lakosok nemcsak a Mária Terézia-féle Urbárium bevezetéséig, hanem még zömmel az úrbériség megszűntéig a földesurakkal kötött szerződések szerint cenzus fejében bírták földjüket, úrdolgát szinte egyáltalán nem teljesítettek, urasági majorság hiányában használták egész határukat és valamennyien szabad költözéssel rendelkeztek, azaz „Kinek hova Tettzik" elmehettek. A nyílt síkon fekvő és enyhén nyugatra hajló terület nagyobb része a Dunavölgyi térséghez tartozik. A délkeleten hozzácsatlakozó Kiskőrös és Vadkert már a Duna-Tisza közi hátság része. 2 A 19. századi nagy folyószabályozások előtt a hajdani Duna-völgyek által szabdalt vidék nagy része állandóan vagy ideiglenesen vízjárta, „őrjeges, mocsaras, turjányos" természetű volt, rendszeresen elöntötte többkevesebb részét a Duna, mérhetetlen károkat okozva a föld termésében és a jószágállományban egyaránt. A települések határainak számottevő részét nádasok, turjánok, őrjegek, vizes erek, csatornák, tavak alkották. A vizes helyek arányát alapvetően a dunai áradások határozták meg, de az átlagosnál nagyobb csapadék azt eredményezte, hogy „hóolvadáskor ... a föld árja Kaszáló rétjeinket és szántóföldjeinket el szokta önteni" 3 . Ilyenkor a határban lehetetlen volt a földmüvelés és a víz komolyan hátráltatta a közlekedést is. 4 Az állandó elöntés következtében a Duna mentén zömében szikes, homokos foltokkal tarkított öntéstalajok alakultak ki. A homokhátságon fekvő Kiskőrösön és Vadkerten viszont, de más települések magasabb részein is, többnyire futóhomok borította a tájat, ahonnan „száraz üdővel a vetést a szél ki horgya" 5 . Jellemző a gyenge talajviszonyokra, hogy a kiskőrösi - több mint hatezer holdas - legelőterület fele homokos vagy vízállásos volt. 6 A föld termőképessége még a kedvező időjárású években is igen gyenge volt. A vidék legnagyobb vize az Őrjeg nevű tó, melynek méretei - a vízszabályozás előtt - Galgóczy Károly leírása szerint hatalmasak voltak: „Regenten legnagyobb tó volt a megye területén, melynek hossza Hajós és Akasztó közt mintegy 4 mérföld 7 , közép szélessége Vi mérföld volt". 8 A folyóvizek közül pedig a Turjánból Szenttamás pusztánál kilépő és az északról délre az Orjegbe folyó Kígyós ér számított a 1 A felhasznált levéltári forrás: Pest Megyei Levéltár Nagykörösi Osztálya IV. 165/b Pest-Pilis Vármegyei es. kir. Úrbéri Törvényszék és Pest-Solt Vármegyei es. kir. Törvényszék egyesített iratai, Pest-Solt megyei úrbéri perek (A továbbiakban: úrb. per). 2 GALGÓCZI Károly, 1877. II. k. 271. 3 Úrb. per, Akasztó, 1812. 4 Uo., 1848. 5 NOVAK László, 1979. 508-563. 6 Úrb. per, Kiskőrös, 1863. 7 1 mérföld kb. 10 km. 8 GALGÓCZY Károly, 1877. II. k. 83-88.
