Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

tettek, ha negyedszerre sem jelent meg, akkor kizárták a testületből.

216 A gyűlések időpontjait két nappal előtte hirdették ki, de rendkívüli esetben csak a gyűlés előtti napon. Az utóbbi esetben a távolmaradást sem vették szigorúan. Bűncselekmény esetén azonnal kizárták az illetőt a testületből, mint a terhes asszonyt nyilvánosan bántalmazó Lestánszki Mihályt 1834-ben.

217 Nagykőrösön az 1830-as évektől a különböző (másodbírói, városgazdái, borbírói, szerzőpénztári, gazdasági pénztári) számadások megvizsgálására a belső tanács és a választott polgárok közösen üléseztek, amelyeket „Számvevő Gyülés"-nek, „Számvevő Szék"-nek neveztek. Más, közösen megvitatott ügyek a „Közönséges Elegyes Gyülés"-re kerültek. Minden külső tanácsi ülés utáni napon a két tanács összeült és itt felolvasták az előző napon felvett jegyzőkönyvet, és annak alapján pontról pontra megtárgyalták az ügyeket. Ezeken a „gazdasági elegyes" üléseken kellett bemutatni a számadás alatt állóknak (másodbírónak, adószedőnek, biztosnak) a számadáskönyveket. Ezeken az üléseken általában 15-25 választott polgár jelent meg. Az electa communitas tagjai fizetés gyanánt bizonyos kedvezményeket kaptak, azzal az indokkal, hogy a közösség érdekében végzett fáradozásaik miatt saját gazdaságuk látja kárát. Bár a helytartótanács figyelmeztette is a testületeket, hogy „a város kormánya a tanácsra, nem pedig a választott községre van bízva, ez amannak csak közege lévén", a külső tanácsok megalakítása tekinthetők a XIX. századi polgárosodási folyamat előrehaladásának, a földesúri hatalommal szorosan összekapcsolódott magisztrátus meggyengülésének is. Hiszen a földesúri jogokat, vagy azoknak egy részét megszerző magisztrátusok a feudális viszonyok bizonyos mértékű konzerválójának is tekinthető. Az új korszellem jegyében fejtette ki Kecskeméten a külső tanács: „meg nem állhat" az, hogy a magisztrátus ezen „Földes Úri jussoknak egyedüli birtokosa legyen". Fontos itt megjegyezni, hogy főképpen a kialakult magántulajdonok védelme érdekében az esetleg kielégítetlen, de most hatalomhoz jutott réteg vagyongyüjtő étvágyát kordában tartsák, úgy rendelkeztek, hogy a lakosok birtokában lévő bármely javak elvételének a legcsekélyebb lehetőségét is teljességgel kizárták a külső tanács jogköréből. Tehát az új szabályozás nem kísérelte meg a vagyoni viszonyok drasztikus megváltoztatását, abban csak bizonyos lassú fokozatosságot helyezett kilátásba, azaz a reformok talaján állott. Leglátványosabb változást a tisztújítás rendszerének átformálásában hozott, mert megszüntette azt az évszázados szokást, hogy a szenátorok maguk döntsenek, ha szükségessé vált a magisztrátus kibővítése. Az autonómia legmagasabb fokát elérő Nagykőrösön a külső tanács, mint a nép képviselője a belső tanácsnak formailag sem volt alávetve. A külső tanácsok vitás esetben fellebbezhettek az úriszékhez, vagy a vármegyére. Megfigyelhető, hogy a külső tanácsok felállításának kezdetétől állandósultak a kisebb-nagyobb összezördülések az illető magisztrátussal.

218 A két testület közötti gyümölcsöző munkakapcsolat kialakulását hátráltatta az a körülmény, hogy a szervezeti kereteit nem teremtették meg és a személyi feltételek is hiányoztak. A választott polgárok sérelmezték, hogy a közösen hozott határozatok sorsa előttük ismeretlen marad, a tanácsülési jegyzőkönyvekben sokszor személyükre bárdolatlan megjegyzések szerepelnek, amelyek az electusok tekintélyét lejáratják. A magisztrátus féltékenyen őrizte hatalmát, a külső tanács pedig önmaga képtelen volt érvé" PML NKO, Cegléd mezőváros iratai, Gazdasági Gyűlés ülési jegyzökönyve, 1846. január 10. 217 PML NKO, CMT. jkv. 1834. szeptember 6. 2,s KISFALUDY Katalin 1992. 83-84.