Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

A földesúri hatalom alatti mezővárosok rendtartását az uraság adta ki. Óbudának Zichy Miklós földesúr 1746-ban adott instrukciót a mezőváros igazgatására.

50 Dunavecse 1762-ben emelkedett mezővárosi rangra, és ekkor adott ki részére a Földváry família rendtartást.

51 A szoros uradalmi felügyelet alatt élő Ceglédnek Steinbach Károly prefektus 1836-ban adta ki a magisztrátus jogkörét és működését szabályozó 18 pontból álló utasítását, melynek lényege az volt, hogy a város első számú hatósága az uradalom.

52 Birtokügyekben a magát „nemes tanács"-nak titulált magisztrátus véleményezhetett, de a végleges döntés az úriszék kezében volt. Vácon 1714-től sűrűn adott ki a püspökség szabályrendeleteket a város részére, melyek lefedték a városi igazgatás és jogszolgáltatás egészét.

53 Patajon a földesúr fenntartotta magának a „jövevények" befogadásának és „lakóul" való elismerésének jogát.

54 Az uraság és a vármegye instrukciói nem mindig öltöttek testet a helyi önkormányzatoknál statútumok formájában, hanem a legtöbb esetben a folyamatosan érkező rendelkezésekhez igazították az igazgatási és a peres eljárás gyakorlatát, szem előtt tartva a helység érdekeit. Cegléden több alkalommal tiltotta meg a városi magisztrátus a „lármás Játékokból eredő alkalmatlanságokat... erköltsöket veszengető tilalmas Játékokat", valamint „a Sárkány eresztést".

55 1824-ben például kénytelen volt a tanács a lakosokat eltiltani attól a korábbi rossz szokástól, hogy a mennyasszonyi ágyat szállító kocsihoz a pernyés fazekakat odavágják, ugyanis emiatt egy súlyos baleset történt. III. A tisztújítás A földesúri hatalom kiterjesztésének talán legfontosabb és kézzelfogható bizonyítéka a bíró személyének kijelölésében mutatkozott meg, ugyanis a XVIII. század elején már általános gyakorlattá vált az, hogy a földesúr, vagy birtokkormányzata által „candidált" (jelölt) három-négy, vagy öt személy közül lehetett „az közrendnek, vagyis az községnek szabad akarattyábúl és votumábúl" választani bírót. A választásokon az elnöki teendőket az uraság küldötte látta el. Ö bontotta fel a pecsétet, amelyben szerepeltek a kandidátusok nevei. Patajon az 1745. évi szerződés 11. számú pontja szerint „bírónak választására az uraság fog kandidálni arra érdemes személyeket, akikből midőn választatik bíró, azt pro confírmatione az uraságnak praesentálni tartozik a város.

56 Ráckevén 1834-ben érhető tetten a földesúri akarat kíméletlen érvényesítése a neki nem tetsző - a mezőváros közösségének pedig teljességgel megfelelő - Sztankovics György korábbi bíró mellőzése a kandidációnál.

57 Püspök-Vácon és Káptalan-Vácon egyaránt a földesúr magának vindikálta nemcsak a bíró, hanem a főbb tisztségviselők (polgármesterre, szószólókra, a külső tanács tagjaira) való személyek jelölését is.

58 A belső tanácstagokat és (1823-ig) a jegyzőket az uradalom nevezte ki. Hasonlóképpen Kalocsán, SzentendNAGY Lajos 1975/1. 178. DÜMMERTH Dezső 1982. 245-246. PML NKO, CMT Tan. ül. jkv. 1816. november 1. SÁPI Vilmos 1983.212. PINTÉR Ilona 2002. 4. SCHRAMM Ferenc 1975. 392-394. PINTÉR Ilona 2002. 4. FEGYÓ János 1968.26. SÁPI Vilmos 1983. 255.