Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

Még a XVI. században is a viszonylag jelentéktelen nemesi családok között voltak. A törökkel szemben vívott harcok viszont sokak számára a végzetes katasztrófák és a váratlan lehetőségek korát hozták meg: rövid időn belül az ősi, az ország sorsát századokon át irányító családok sora halt ki, ugyanakkor újabb vakmerő és szerencsés katonák alapozták meg nagyra hivatott családjuk vagyonát és hírnevét. A 15 éves háború, amely az ország nagyobb részét romba döntötte, ismét sok katona számára az érdem- és a vagyonszerzés ideje lett. Közibük tartozott Koháry Péter is, akit csak a kényszer szólított el Hont vármegye jegyzői székéből. Őt akár ezen időszak tipikus figurájának is mondhatjuk. Biztosan ráérzett arra, hogy bár a kard forgatása veszedelmesebb, mint a megye közigazgatásának irányítása, de személyes bátorságával és széles körű jogi ismeretével együttesen kiválóan kamatoztathatja az e téren is megalapozott képességeit. Minden bizonnyal végiggondolta, hogy a harcokat mindig béke követi, és ennek megteremtéséhez nagy szükség lehet a kellő jogi ismeretekkel is rendelkező katonákra. Kétségtelenül így jött el Koháry Péter ideje a bécsi béke megkötése (1606) során, amikor a két birodalom gazdasági és katonai kimerülése után talán a kardokkal és kopjákkal megvívott párbajoknál is fontosabbnak bizonyultak az ellenféllel különféle szinteken szavakkal és az ehhez szükséges jogi érvekkel megvívott küzdelmek. Az itt szerzett érdemek és főként pedig ezt követően Báthory Gábor erdélyi fejedelemnél tett eredményes követi útja biztosította személyének és családjának a karriert: II. Mátyás király bárói rangra emelte a rátermett és célratörő katona-diplomatát, majd Csábrág és Szitnya várakkal, valamint a körülöttük lévő birtokokkal jutalmazta meg. Fia, István apjától elsődlegesen a kardfogatás képességét örökölte. Nemcsak vakmerő, hanem sikeres katona is volt, és tudatosan élt az újabb érdemszerzési lehetőségekkel. Minden bizonnyal apja vele kapcsolatos legvakmerőbb álmain is túltett, mivel a török elleni sikerei révén fiatalon Szécsény és Fülek örökös főkapitánya, majd később Hont vármegye főispánja lett, és ezzel nem csak címlegesen, hanem valójában is a magyar főnemesség soraiba került. Tehát tovább növelte mind a családra sugárzó uralkodói kegyet, mind pedig a családi birtokot. Rendkívüli pályafutásának csúcsát 1664. április 10-én érte el, amikor az uralkodó fiatalon a Dunától északra levő magyar seregek főparancsnokává nevezte ki. Ennek a feladatnak is maradéktalanul eleget kívánt tenni: így történt, hogy három hónappal később az újdonsült, korábban is vakmerőségéről híres fővezér Léva alatt a törökkel vívott csatában a kézitusából is részt vállalt, és itt lelte halálát.

3 A még előkelőbb főúri családból származó özvegyére, gróf Bosnyák Juditra maradt öt fiuknak (István, Farkas, Gábor, János és Imre) nevelése.

4 Közülük a legidősebb, István lett nemcsak a szűkebb család, hanem az egész família leghíresebb tagja. Csábrágban született 1649. március 11-én. Gyermekkoráról igen keveset tudunk. Tekintettel arra, hogy apja csaknem állandóan katonai teendőivel volt elfogmindez csak rendkívül tömör és több tekintetben is hézagos vázlat maradt ebben a formában. A piaristák Kecskeméten történő letelepedésének közelgő háromszázadik évfordulója remélhetőleg alkalmat teremt majd arra, hogy az eddigieknél egy minden tekintetben korszeíibb és teljesebb Koháry-életrajz készüljön el, és mind a szakemberek mind a nagyközönség számára tisztább kép alakulhasson ki koronként többféleképpen értékelt személyéről. Kecskemét művelődéséért tett valóban főúri gesztusa alapján ezt mindenképpen megérdemelné. ILLÉS Y János, 1885. 3-4. VÉKONY István, 1915. 3. ILLÉS Y János, 1885. 5-6.