Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

protestáns vallások felszámolásával, vagy meg kell találni számukra a méltó helyet az alkotmány keretein, a nemzeti kultúrán, a szellemi életen és a társadalmon belül. Dönteni kellett, hogy a magyarországi kiváltságosok hajlandók-e valamelyest nyitni, némi engedményt tenni a polgárságnak és a jobbágyságnak annak érdekében, hogy ezek a tömegek az ország alapvető politikai céljait támogatni tudják, vagy éppen ezekkel szemben a korábbi kiváltságok növelésével, azok fokozottabb garantálásával kell-e saját soraikat szorosabbra zárni. Az volt az igazán tragikus, hogy bármely döntés, a helyes és a végzetesen rossz egyaránt ezrek és tízezrek vélt vagy valódi érdekeit sértette, ezért bármely intézkedés elementáris ellenállásba ütközött. Éppen ezért az idő haladtával a békés úton történő megoldás lehetősége a kor politikai konstellációjában minimálisnál is kisebbre szűkült. Koháry István ilyen dilemmákkal találta magát szemben már serdülő korában, bár ezek ennyire tisztán csak a megvalósult történelem tudományos vizsgálata, a későbbi korok történeteinek elemzései alapján rajzolódtak ki. Azokat az utakat és tévutakat, azokat a reményeket és kétségeket, amelyek a három részre szakadt Magyarország eltérő érdekekkel áldott-vert politikusaiban és katonáiban naponként felmerültek, amelyekkel ismételten meg kellett küzdeniük, lehetetlen pontosan rekonstruálni. A különféle csoportokhoz való családi és személyi kötődéseket, a rövidebb és hosszabb távú érdekek számtalan ütközéseit, a reális terveket és hamis illúziókat, amelyek minden politikus, minden katona döntéseit meghatározták, semmiféle elemzés sem tudja még csak felvillantani sem. Éppen ezért ítélkezni még utólag is nehéz. Talán nem is szabad. 2. Család - nevelés A Koháryak

1 nem tartoznak az ősi magyar családok közé, hisz' a família legelső ismert tagja, Koháry György udvarnok csak Mátyás király korában (1470) tűnt fel. Koháry Istvánról alig egy-két átfogó életrajz jelent meg. A legkésőbbi is közel száz esztendővel ezelőtt került a közönség elé. Ennek a rövid áttekintésnek elkészítését mégis elsődlegesen az indokolta, hogy a rendszerváltozás során visszakapta Kecskeméten az az utca a nevét, amelyet korábban is viselt. Ráadásul a millecentenárium során a Piaristák terén egy egész alakos szobrot is állított a város emlékének. A diktatúra négy évtizede alatt csaknem két generáció rőtt föl úgy, hogy a városban semmi sem emlékeztetett rá, semmi nem hívta fel személyére, Kecskeméthez való viszonyára a figyelmet. A „múlt végleges eltörlése" vele kapcsolatosan is kiválóan míködött. A piarista tanárokon kívül már a nevére is egyre kevesebben emlékeztek, tetteit még kevesebben ismerték. Az említett vigasztaló fordulat révén most már a róla elnevezett utca ismét tájékozódási pont lett a városban, az egyik legforgalmasabb buszmegállónál, szobra tövében pedig negyedóránként tucatjával gyűlnek össze emberek, akik újból és újból rácsodálkozhatnak a szoborra, a mellette kiképzett padon pedig nyáridőben sokak meg is pihennek. Viszont még a tájékozottabbak közül is csak kevesen tudnak róla korrekt és körültekintő ismereteket magukban felidézni. Ennek a nagyon rövid áttekintésnek éppen ezért a gyors és tárgyilagos tájékoztatás lehetett egyik feladata. Pontosabban mindezen túlmenően az is, hogy valamelyest oldja eddigi életrajzainak egyoldalúságát, hogy ne csak a hadvezérről, a költőről és államférfiról, hanem mint kora egyik leghatalmasabb földbirtokosául is bizonyos tájékoztatást kapjon az érdeklődő. Tekintettel arra, hogy ő volt Kecskemét potior, azaz legnagyobb földesura, és a város életének alakulására személy szerint is hat évtizeden át komoly formában hatott, valójában nagyon indokolt ennek a kapcsolatnak a felvázolása. Az tehát ennek a rövid áttekintésnek a célja, hogy gróf Koháry István életét és munkásságát részben az európai, részben pedig a magyar valóságba ágyazva, ha mégoly vázlatosan is, de mindenképpen a korábbiaknál teljesebb formában ismerhesse meg mindenekelőtt Kecskemét lakossága. Tekintettel arra, hogy a várossal való kapcsolatáról egy-két túlságosan is leegyszerűsített megjegyzésen túl nemcsak a nagyközönség, hanem még a szakemberek sem sokat tudtak, ez a fejezet szükségszeüen a többinél valamivel terjedelmesebb lett. Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy ennek ellenére