Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

Koháry István, Kecskemét potior földesura 1. A kor A XVII. század valójában csak 1715-ben, XIV. Lajos halálával ért véget. A méltán ,,nagy"-nak nevezett század kétségtelenül az európai történelem egyik kiemelkedő, több tekintetben pedig egyenesen meghatározó korszaka lett. A sok kiválóság mellett mindenekelőtt Descartes, Newton és Pascal; Milton, Racin és Molière; Rubens, Velázquez és Rembrandt neve teszi örökre fényessé ezt az időszakot. Tehát a tudományok és a művészetek újabb csodálatos kivirágzását köszönhetjük annak a három-négy generációnak, amely a szellemi élet ezen titánjait formálta és ösztönözte. Pedig erre az időszakra nemcsak a tudományokban és a művészetekben, hanem a politikai életben is rendkívül súlyos ellenmondások kereslek új megoldásokat, majd ezek ütközései és feloldása során döntően átrendeződtek az előző századtól örökölt állapotok. Ekkor vált a kontinens vezető nagyhatalmává Franciaország, és ekkor lett a tengerek ura Anglia. A korábbi nagyhatalmak közül ekkor hullott ki végleg Svédország, Vesztfáliában ekkor darabolták szét a Német-Római Császárságot, és ekkor vált a korabeli diplomácia gyógyíthatatlanul „beteg emberévé" a még mindig három kontinensre terpeszkedő Török Birodalom. A legfejlettebb országok társadalmában soha nem látott ellentétek halmozódtak egymásra, amelyeket olykor csak a forradalmak és a véres polgárháborúk tudtak feloldani, amelyek során királyok feje hullott, és tömegek ültek törvényt egykori uraik felett. Hollandia után Angliában is a polgárság mondta ki a végső szót a gazdaságban, az állam berendezkedésében és a törvénykezésben egyaránt. Franciaországban és a kontinens nyugati részén az árutermelés és a pénzgazdálkodás egyre jobban háttérbe szorította az őstermelést. Európa vezető országaiban az uralkodók saját személyüket az állammal azonosították; érdekeiket, sőt olykor még szeszélyeiket is az állami politika szintjére emelték. A gyarmatok sorának létrehozása és azoknak az európai gazdaságba történő bevonása révén valójában létrejött a világpiac. A „gyarmatáruk" nélkül az uralkodó osztályok felső szintjén csaknem elképzelhetetlenné vált az élet, még itt a Kárpát-medencében is. Ez az egyrészt csodálatos és valóban tündöklő század egyben az emberi történelem egyik legkegyetlenebb, háborúkkal, embertelenséggel leginkább megterhelt időszaka lett. Sajnos a Kárpát-medencében élők számára ezen évszázadból a sors nagyobbrészt csak ezt a sötétebb oldalát mutatta. Itt is rendkívül súlyos ellenlétek osztották meg a közéletet és a kisebb-nagyobb közösségeket. Dönteni kellett, hogy Erdélyből kiindulva, és ha szükséges, akár török katonai segítséggel kell-e megvédeni a bécsi központosító törekvésekkel szemben az egyre jobban elavuló magyar rendi alkotmányt, vagy éppen ellenkezőleg, akár annak részleges feladásával és a Habsburgok segítségével kell-e kiűzni a törököt, és egységesíteni a három részre szakadt országot, biztosítva valamilyen szinten a kontinens nyugati részéhez való kapcsolódást. Dönteni kellett, hogy az ország egyesítése feltétlenül együttjár-e a