Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Vagyonbecslések és inventáriumok a reformkori Kecskemétről

E táblázat elkészítése során, a könnyebb áttekinthetőség érdekében a vagyonbecsléseknek csak a legfontosabb adatait vettük figyelembe, és csupán egyetlen szempont alapján kívántunk segítséget nyújtani az érinteti gazdák vagyonának áttekintéséhez. Még ezek alapján is a kecskeméti cívis társadalom néhány figyelemre méltó sajátosságát látjuk benne felcsillanni. Bár kétségtelenül csak kevés adózó adatait rögzíthettük a rendelkezésünkre álló vagyonbecslések alapján, még e csekély merítés révén is a város társadalmának vagyoni rétegződése igen plasztikusan áll előttünk.

8 Előre fel kell azonban hívni a figyelmet arra is, hogy az ennyire csekély merítés esetén az egyes vagyoni csoportok valós arányára semmiképpen sem lehet következtetni.

9 Itt csak a legfontosabb vagyoni rétegek létére, azok vagyonának pénzben is meghatározott nagyságára és annak struktúrájára találunk néhány adatot, amelyek viszont biztos tájékozódási pontot nyújthatnak a reformkori paraszti birtok tagozódását illetően. Külön nem is kell hangsúlyoznunk, hogy a hasonló vagyonbecslések nem érintik a lakosság legszegényebb rétegeit, a cselédeket, a zselléreket, a napszámosok és alkalmi mezőgazdasági munkások sorát, de még a kisbirtokosok közül is csak elvétve akadt olyan, aki vagyonának hivatalos becslését kérte.

10 Minden statisztikai csoportosítás elkerülhetetlenül tartalmaz vitatható határeseteket. A vizsgált táblázat adatai sem lehetnek kivételek. Ezek figyelembevételével is egyértelmű, hogy a városon belül létezett egy rendkívül gazdag társadalmi csoport, amely tényleges vagyonát tekintve joggal kiérdemli a „parasztnábob" jelzőt. A vagyonbecslések alapján összeállított táblázatban négy olyan család vagyona található, amely kirívóan eltér az összes többitől. Ezek száma a városban valójában több tucatra tehető. Az itt megismerhető vagyont és annak tényleges jövedelmét minden bizonnyal több középnemes örömmel elcserélte volna a sajátjával. Nem készült még felmérés, hogy ezek közül milyen arányban voltak az armális nemesek, és milyen arányban a tényleges parasztok, jogilag jobbágyok. Azt viszont kellően hangsúlyoznunk kell, hogy a helyi armális nemesek aránytalanul nagy része a helyi parasztság közül emelkedett ki évszázadok során. Sajnos még hiányzik az ezzel kapcsolatos feldolgozás, ezért csupán néhány család példájával tudjuk - nem igazán dokumentálni, sokkal inkább csak - illusztrálni e folyamatot. A Deák család pl. az 1670-es években szerezte meg a nemesi címet. Ladányi Gerely és családja nemesi rangra emelkedését 1802-ben, a Banó családét pedig csak 1840-ben hirdette ki a Pest megyei nemesi közgyűlés. Tekintettel arra, hogy nemesi telke egyiknek sem volt, jobbágyi ingyenmunkát egyik sem vehetett igénybe, a személyükre kivethető adókon kívül gyakorlatilag minden terhet jogilag viselniük kellett, valójában valamennyien ugyanolyan körülmények között gazdálkodtak mint a város jómódú parasztgazdái, cívisei. E tényen nem változatott semmit az, hogy némely nemesi család csaknem irracionális módon szembehelyezkedett a város statútumaival. Nem árt utalni arra, A vagyonbecslések során váltóforintokban rögzítették a becsült értékeket. A pengiforint közismerten 2,5-szer nagyobb értéket képviselt. Ezt csak a gyakorlatilag teljes adófizető lakosságot átfogó adólajstromok feldolgozásával lehet megnyugatóan feltárni. Kecskemét társadalmáról az 1707., az 1757., az 1780. és az 1847. évi nyilvántartások alapján készült teljesség igényével feltárás. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989., 1991. Ennek a tényleges összetételét mindössze három személy vagyonbccslése alapján láthatja az olvasó, de ezek is képesek érzékeltetni, milyen értéket tudtak évenként megtermelni.