Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Vagyonbecslések és inventáriumok a reformkori Kecskemétről

hogy ezek csaknem kivétel nélkül a kétes nemesi címmel rendelkezők, illetve a frissen szerzett kiváltsággal kérkedők közül kerültek ki. Arra is érdemes utalni, hogy nem egyedülálló Ladányi Gergely, illetve családjának gazdasági és társadalmi emelkedése. Elei a XVIII. század első évtizedeiben még egyértelműen szegényparasztoknak minősültek a városban. A felsorolásban fellelhető család első jelentős vagyongyarapítója Ladányi Boldizsár volt. Az ő vagyonszerző munkáját folytatta fia, Gergely, aki Kecskemét főjegyzője és főbírója lett, és a paraszti ősöktől örökölt igen jelentős vagyonát számottevően megnövelte. Valójában az ő munkálkodása révén emelkedtek ki a Ladányiak a parasztcsaládok közül, és kerültek a város életét meghatározó leggazdagabb, legbefolyásosabb csoport tagjai közé, biztosítva utódaik számára is a további vagyoni és társadalmi emelkedést. Azt is érdemes kiemelni, hogy nemcsak a táblázat második helyén álló Bozsó János, hanem több más hasonló vagyonú, jogilag paraszt család található ezekben az évtizedekben Kecskeméten.

11 A második, valamivel népesebb csoportnak a 20 ezer forint feletti értékkel rendelkezők látszanak. Hadd utalunk itt ezen összeg valós értékére a vagyonbecslők néhány birtokkal kapcsolatos megállapításaira. Demeter Ilona és Mária Törökfáiban lévő 100 holdas szántójukat, amelyen gazdasági épületek is voltak, gyümölcsössel és káposztáskerttel együtt 20 ezer forintra taksálták. A gyengébb termőtalajú Monostoron Fekete János 124 holdas birtokát a rajta levő épületekkel együtt 12 400 forintra értékelték. Ladányi Gergelynek a város tövében, Belső-Nyírben lévő 146 holdas jól felszerelt birtokát 29 200 forintra becsülte a bizottság. Tehát egy húszezer forint feletti értékű vagyon tulajdonosát joggal mondhatjuk gazdag parasztnak, hiszen 100120 holdas birtokok feltétlenül értékesebbek voltak akár két jobbágyteleknél is. Arról most nem is szólva, hogy 1848 előtt a jobbágyok valójában ezeket nem is tudták eladni, míg a kecskeméti gazdák szabadon értékesíthették ilyen jellegű vagyonaikat is. Ha áttekintjük akár a szántóföldjeik, a szőlőik és a haszonállataik értékét rögzítő táblázatokat, akár az egyes tulajdonosok felbecsült vagyonát, láthatjuk, hogy igen komoly mennyiségű termelési eszköznek voltak birtokában. Aligha vonható kétségbe, hogy a leggazdagabb telkes jobbágyok közül csak néhány mondhatott magáénak ekkora értéket. Ugyancsak elég egyértelműen különül el a 10 és 20 ezer forint közötti értékkel rendelkezők csoportja, akik joggal nevezhetők középbirtokosoknak. Ők kétségtelenül tisztesen megélhettek birtokaik jövedelméből, amit az esetek többségében saját maguk müveitek meg, illetve a szőlőjüket nem ritkán felesbérlőkkel vagy napszámosokkal műveltették. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ezek vagyona egy telkes jobbágyéhoz hasonlítható. Állításunk rögtön meggyőzőbb lesz, ha az alsó határértékhez közel álló Gyurász Sándor vagyonát felidézzük.

12 A kimondottan jó termőképesség!!, Kecskeméten elsőosztályúnak tartott Városföldön 50 hold saját birtoka volt, melyet négy ökrével meg tudott művelni, és 200 tenyészbirkája biztosított számára olyan megélhetési lehetőséget, mint ami egy átlagos telkes jobbágynak osztályészül jutott. Nem árt utalni arra, hogy ezekben az évtizedekben még a családnevek írásánál sem találkozunk igazi következetességgel. A Bozsó családnév igen gyakran eßfordul Bozó formában is nemegyszer ugyanazon iraton belül. L. a 14. sz. dokumentumot! •