Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ASBÓTH MIKLÓS Kalocsa településszerkezetének kialakulása és a kalocsai városrészek, közterületek nevének változásai

A mai Szent István-ház (Szent István király út 6.) helyén állt a középkorban egy kápolna (vagy templom). Az alatta lévő altemplom a mai napig fennmaradt. Ez a kápolna a 17. sz. közepén a Kalocsán még működő ferencesek monasteriumának templomához tartozhatott.

18 A mai Belvárosi Altalános Iskola helyén állt a Mária mennybemeneteléről elnevezett városi plébániatemplom. A mai föszékesegyház elkészülte után a plébániatemplom neve átkerült a székesegyházra. A templom Kalocsa 1602-es (1603-as) dúlása idején pusztult el. Helyére Széchenyi Pál érsek új templomot építtetett, amely 1711-ben készült el.

19 A török korban nem sokat változott a településszerkezet, a meglévő nagyobb épületek többsége a korszak végére részben vagy teljesen elpusztult. Az elpusztult középkori eredetű épületek maradványait is felhasználták a város 17. sz. végén kezdődött, de csak a 18. században kiteljesedő újjáépítéséhez. A város felszabadulásáról 1687-ben Rómában készült rézmetszet a város épületeinek egy részét a törökök által használt stílusban ábrázolja, feltehetően a metszetet készítő Giacomo de Rossi művészi szabadságának eredményeként, ugyanis Kalocsa sem hadászati, sem gazdasági szempontból sem volt olyan jelentős hely, hogy nagyobb létszámú török népesség lakta volna.

20 Kalocsa településszerkezetének alakulása a 18. században Kalocsa lakossága a török megszállás kezdetén, 1548-ban még meghaladta a 700 főt, de a század végére 351 főre csökkent.

21 Ez volt a mélypont, utána nagyon lassan ismét emelkedni kezdett a város lakosainak száma (1620-ban 570 fő), de a török elleni felszabadító háborúk alatt és a kuruc háborúk idején valószínűleg ismét csökkent. Az 1728-as regnicoláris összeírás

22 Kalocsán még mindössze 82 jobbágytelekkel rendelkező családot talált, utána viszont már gyorsan szaporodott a lakosság: 1752-ben 2540, 1771-ben 3555, 1782-ben 3700, 1785-ben 5918, 1791-ben 6754 fő.

23 A 18. század elején a város megfogyatkozott lakossága még elfért a középkorban kialakult település határai között, de a gyorsan növekvő népesség csakhamar szétfeszítette a középkori településhatárokat. Elsőként a belvárosi görönd alsó részének még beépítetlen területein jelentek meg lakóházak. A Csilás Palé piactér alatti partján olyan iparosok telepedtek le, akiknek tevékenységükhöz sok vízre volt szükség. Ezen a területen a század második felének közepére már kialakult a mai Tomori utca, de neve még nem volt. A városnegyed neve, amely a mai piactér, Rákóczi utca és a Vajas között alakult ki, Burgundia lett. A név a külföldi eredetű iparosokra utal. A Kis utca és a Kígyós közötti terület alsó végén alakult ki a Kukorica (Kukoritza) város, valószínűleg az ott termelt jellegzetes növény után. A belvárosi görönd beépülése után a folytatásában lévő újvárosi-szőlőhegyi görönd északi része népesült be, ahol a 18. sz. középső harmadában kialakult az Újváros. 4 CITTAdiColocza... 1687. WINKLER Pál 1927. 44. CITTAdiColocza... 1687. VASS Előd 1980. 60. BOROSY András 1997. 762-767. ASBÓTH Miklós 1998. 68., 69., 71., 72. Térkép 1772.