Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ASBÓTH MIKLÓS Kalocsa településszerkezetének kialakulása és a kalocsai városrészek, közterületek nevének változásai

Kalocsa településszerkezetének kialakulása és a kalocsai városrészek, közterületek nevének változásai A dolgozat négy fő részből áll. Az első rész a város domborzati és vízrajzi viszonyainak bemutatása után Kalocsa településszerkezetének a középkortól napjainkig tartó változásaival, az egyes városrészek, városnegyedek kialakulásával foglalkozik a változások időrendjében. Kiemelkedő jelentőségű volt a 18. századi egyházi, majd a polgári kor építkezése, amelyek - szocialista kori lakótelepekkel együtt - a mai napig meghatározzák a város építészeti arculatát. A dolgozat második része Kalocsa közterületi neveinek létrejöttét, változását tartalmazza. A városban lévő 505 utca-, tér-, parknév legtöbbje személynévi eredetű, de sok közterületi név ered építmények, növények, állatok, határrészek stb. után. A következő rész a városrészek, városnegyedek, közterületek nevének változását regisztráló adattár. Végül a tanulmányt a közterületi nevek mutatója és a felhasznált források jegyzéke zárja. A város településszerkezetének kialakulása Kalocsa területe a történelmi időkben mindig lakott hely volt. Legrégebbi biztos adatok szerint az i. sz. 300-as években a város területén kelta település létezett, amelyet a Huber-ház (Szent István király út 6., ma Szent István-ház) 1990-es átalakításakor talált régészeti emlékek bizonyítanak.

1 A honfoglalás köriili időkből máiírásos emlékek bizonyították, hogy a magyar állammal egyidős város már megerősített hely volt. A város létrejöttében, fejlődésében és fennmaradásában egyaránt közrejátszottak természetföldrajzi, társadalom- és gazdaságtörténeti okok. A terület, amelyen Kalocsa fekszik, a középkorban a szerteágazó Duna kiöntései között, jól védhető terület volt, ugyanakkor elég magasan feküdt ahhoz, hogy a Duna gyakori áradásaitól, a legnagyobbak kivételével, mentesüljön. A környező települések is a Kalocsai Sárköz magasabban fekvő részein alakultak ki. A környéket a Duna mellékágai hálózták be, amelyek zömmel a 19. század második felében, a dunai védőtöltések megépülése után, eltűntek.

3 Ezek közül a legjelentősebb a Vajas volt, amely Foktőnél kiszakadva a Dunából kelet felé tartott, majd Kalocsánál délre fordulva a Dunával többé-kevésbé párhuzamosan haladva, Bács környékén visszatért a Dunába.

4 Több helyen természetes vagy részben mesterséges medrekkel összeköttetésben állt a Dunával. A Kalocsától távolabb eső és egyben a Kalocsai Sárköz határát jelölő másik jelentős felszíni víz, az ún. Őrjeg - az óholocén Duna-szakasz elmocsarasodott maradványa - részben szintén természetes vízfolyás volt. A Dunaharaszti környékén a Dunából kiszakadó fattyúág (felső részén Turján volt a neve) Kalocsától keletre, a homokhátság nyugati peremét követve Baja fölött tért GALLINA Zsolt 1996. 21. WINKLER Pál 1927. 12. ROMSICS Imre 1987. 58-59. GYÖRFFY György 1987. 322-323.