Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura
alatt szerzett súlyos gyomorbaja miatt igen mértéktartó volt, csak egyszerű és kevés étellel élt. Bort egyáltalán nem ivott, a dohányzáson és a feketekávén kívül semmiféle élvezeti cikket nem fogyasztott. Bútorai, ágya is puritánságra vallott: szőr vánkoson aludt, medvebőr volt a takarója. Ruházata is egyszerű: sötét posztó, amit a használat már megfakított. Viszont fiatal korától szenvedélyesen kedvelte a vadászatot és a természetet. Hatalmas birtokán ennek gyakran hódolt is. Méltatói közül többen kiemelik, hogy valójában Koháry nem érzett magában igazi hivatást a költészetre. 39 Fiatal korából még csak utalás sem maradt arra, hogy versek írásával próbálkozott volna. El kell fogadnunk azt az állítást, amely szerint fogsága tette őt költővé. A három és fél éven át tartó semmittevés kényszere közepett fizikai és szellemi elzártsága, a fenyegető leépülése ellen küzdött oly módon, hogy unalma elűzése és szellemi karbantartása végett verseket formált, jóllehet azokat leírni nem volt lehetősége, mivel semmiféle íróeszközt nem kapott. Ezért ezeket kénytelen volt folyamatosan memorizálni, és csak szabadulása után vetette őket papírra, majd öreg korában, a később szerzett verseivel együtt 1720-ban öt füzetben tette közzé. 40 A füzetek címe korára jellemzően barokkosán hosszú: „Sok óhajtás közben, ínség viselésében, éhség szenvedésében, keserves rabságban Munkács kővárában szerzett versek." A labanc főúr költészetét érthetően nem egységesen ítélték meg az utódok. A kuruc kor dúsan virágzó költészete sem kedvezett népszerűségének. Bár jelentőségét kétségtelenül mindenki méltatta, visszafogott hangvételű elemzések is születtek. Az ilyen óvatos megfogalmazásokat: költészete „...a kor magyar lírájának konstellációjában is számottevőnek..." mondható, többféleképpen is lehet értelmezni. Azt viszont szinte minden méltatója elismeri, sőt kiemeli, hogy „ügyes verstechnikus", „mind a Balassi-strófát, mind a Gyöngyösi-féle tizenkettőst hibátlanul kezeli". Ezekkel az erényekkel együtt verseinek „hangulati egységéről", moralizáló és „látomásos, allegorizáló" sajátosságairól szólnak. Újabban több egyértelmű elismerést is megfogalmaztak költészetének elemzői. Jeleníts István azt emelte ki, hogy Koháry tudatosan módosította a Balassi-strófa sorait. Varga Imre úgy látja, hogy a mintegy tízezer sorra tehető Koháry-életmű a „...magyarországi udvari szellemű barokk líra betetőzése". O külön is kiemeli, hogy verskompozíciója „...a költői képzelet fantasztikus jétékai, a vizionalitás és álomszerüség..." költészetének komoly értékei. Ezek alapján valóban megfogalmazható, hogy Koháry „...a régebbi irodalmunk fontos, nem elhanyagolható fejezetét írta meg..." . A maga költői képességének korlátait talán a kelleténél is jobban kiemelte: „... A poéták között engem is ha látnak Arrul tudom csudát nem könnyen számlálnak Hanem inkább hiszem, könnyen megcsúfolnak Mert harangötésben nincs módgya hajdúnak. „Koháry nem érzett magában hivatást a költészetre, ha nem ismerte is a közmondást, mely szerint «poeta non fit, sed nascitur»." ILLÉSY János, 1885. 52. ILLÉSY János, 1885. 56. 1791-ben Jeszenci Hankowich Miklós gyűjtötte össze költeményeit és adta ki másodszorra. U. o. 73-74. LŐKÖS István, 1989. 269-270.
