Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

kás volt, hogy „az városnak ház helyei, az méltóságos földesurak között meg osztva soha nem voltának, hanem ki ki ö nagyságok 's kegyelmek közül, maga jussa szerint szokta a jövedelmet, a város lakosaitól megvenni, és az hajdani földesuraknak végzése szerint a kinek legtöbb 's nagyobb része vagyon a városban az lakosok törvényeinek kiszolgálását, s a város bíráinak és tanácsának directióját mindenkor az szokta folytatni..." A felsorolt ütközések alapján kétségtelen, hogy Koháry István hosszú élete során Kecskeméttel szembeni jogait következetesen és maradéktalanul érvényesítette, sőt a városnak és lakosságának igen nagy kárára azokon több alkalommal túl is lépett, amikor annak szerzett jogait, évtizedeken át folytatott, elődei által is jóváhagyott gyakorlatát megsértette, néhány esetben pedig a központi hatalom segítségével jogi úton felszámolta. Famíliájának hatalmas vagyonát sok forrás táplálta. Ezek között Kecskemét kétségtelenül mindvégig jelentős maradt. Az írott anyag számottevő pusztulása miatt valószínűleg csak azon értékek egy részét lehet összegyűjteni, amellyel városunk lakossága évtizedeken át gyarapította a szinte közmondásossá vált hatalmas családi vagyont.

37 5. A költő Koháry Istvánt régtől fogva a magyar barokk jeles költőjeként tartja számon irodalomtörténetünk. Pedig a kor egyébként kevés verselői között inkább munkáinak számát mintsem kortársaira tett hatását tekintve lett figyelemre méltó. Azok közé tartozott, akik számottevő olvasottságuk és intellektuális igényük révén fiatal korukban nevelőik hatására elmélyültebben foglalkoztak mind a latin, mind pedig a magyar költészettel. Leggyakrabban olvasott költői Balassi Bálint, Rimay János és Beniczky Péter voltak. Mindhárman hozzá hasonlóan felvidéki magyar főurak. Korának talán legünnepeltebb magyar költőjével, Gyöngyösi Istvánnal, a Gömör megyei alispánnal pedig személyes kapcsolatban is volt, annak költői sikerei kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy verselni kezdett. A főúr külső megjelenését kortársa, Kazy Ferenc feljegyzései alapján örökítette meg Bajza József: „Termete közép volt a sugár és zömök közt, tagjai izmosak, hibátlanok, kivéve jobbját, mely az egri ostromban kapott sérülés miatt kissé összezúzódott volt. Domború, félig kopasz homlok emelkedett szemöldei felett, melyek alól egy pár kék villogásu szem lövelte sugarait, orra középszerűen görbült s nem dísztelenül nagy, ajka felett honi szokás szerint pedrett bajuszt viselt, szakálát azonban gondosan borotválta. Arczán, mely férfiúi szépséggel teljes vala, tiszteletet gerjesztő méltóság ült. Halovány szinét bizonyos gyenge, kétes pirosság derité fel, s e szin arczán mindig egyforma volt, és semmiféle viszontagságok között nem változott. Csalhatatlan jele a tiszta, erős s magán uralkodni tudó léleknek."

38 Bár korának egyik leggazdagabb főura volt, élete csendes és szerény körülmények között folyt. Nőtlen ember maradt, de rokonok, jó barátok, vendégek jelentős számban keresték fel. Őket mindenkor főúri módon látta vendégül. Maga a fogsága Talán nem árt utalni arra, hogy Koháry István az alatt a kb. hatvan év alatt, amíg Kecskemét földesura volt, kb. százezer forintot kapott földesúri cenzusként a város közösségétől. Ennek csak töredékét juttatta vissza jótékonykodásával, adományával a mezővárosnak. Persze arra is célszerű utalni, hogy elenyészően kevés földesúr juttatott vissza bármit is jobbágyainak a törvényesen szedett föt desúri cenzus összegéből. ILLÉS Y János, 1885. 50.