Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

a tatár és a török segédcsapatok ismételt dúlásai, a kuruc katonák és tisztek, valamint a város földesurainak, köztük a Koháryaknak évről évre történő kíméletlen követelései, a természeti csapások és a közbiztonság teljes hiánya miatt. Ez idő alatt, amikor a város bíráit és tisztségviselőit többször is rabságra vetették, hol a törökök, hol a kurucok szedték a túszokat, Kohárynak eszébe sem jutott, hogy jogainak érvényesítése végett itt saját emberének az életét kockáztassa. Még kevésbé az, hogy ezekben a keserves esztendőkben anyagi vagy politikai segítséget nyújtson, akár csak kisebb engedményeket tegyen Kecskemétnek. Még tanácsokkal, biztató szavakkal sem sietett a szinte naponként válságos állapotok közé jutó város segítségére. Amikor viszont a viharok elmúltak, a város ajándékokkal, súlyos terhek felvállalásával rendezte a hadsereggel, az állammal, a megyével és több földesurával a korábban felmerült ellentéteit, súlyos anyagiak árán ismét visszaszerezte korábbi autonómiájának csaknem egészét, és megindulhatott volna a békés gyarapodás útján, akkor lépett fel Koháry István 1703-ban újabb követeléseivel. Egy hosszú levélbe tárta fel állítólagos sérelmeit és ennek orvoslására szánt terveit. Közbelépésének indoklása jogilag sem túl jól sikeredett. Előbb megállapította: „Minthogy Kecskemét városát sok ember lakva gyakorta történnek verekedések, lopások, tolvajlások, hatahnaskodások, s olykor paráznaságok, emberölések, gonosz cselekedetek és több ezekhez hasonló kriminális állapotok, meg azért is, mert vannak olyan emberek is szép számmal, akik örökös nélkül halnak el, mások elszöknek, s bár a határban maradnak, de szőleik, házaik, mezei kertjeik üresen állanak...". Bár a város szolgáltatásainak csupán felét birtokolta, teljes egészében magának követelte ezeket a javakat, amelyek korábban évszázadokon át a város közösségére szálltak. Mivel a gróf úgy érzékelte, eléggé konszolidálódott a közbiztonság ahhoz, hogy kockázat nélkül megszerezheti maga számára a jogszolgáltatás során (kiszabható büntetések után) kiszabható összegeket, továbbá a caducitást (örökösök nélkül elhaltak birtokának megszerzése) és a szökött jobbágyok birtokát, és vagyonát ezekkel is tovább gyarapítja. Egy percig sem gondolt arra, hogy még az ö jogi elképzelése alapján is ennek fele a többi földesurat illette volna. Kecskemét történetében példátlan és sok tekintetben jogtalan eljárását hosszan indokolta. Közülük néhány érv és intézkedés: 1. A város bírái „restnek mutatkoznak" a Koháryak földesúri jogainak védelmében, ezért küldte emberét, Bajtay Istvánt Kecskemétre. 2. Ennek feladatává tette, hogy a bűnözőket veresse vasra, zárassa a város tömlöcébe, és citálja a földesúr széke elé. A kihallgatásokon a város bírája (aki korábban maga ítélkezett hasonló ügyekben) és a nótáriusa jelen lehetett (de a város költségén a tényleges jogi aktust Bajtay végezte, az ennek során befolyt összeget pedig a földesúr kapta volna). 3. Az „istenkáromlók, szitkozódok a városházánál" érdemük szerint kapjanak büntetést (különféle testi fenyítést), de rabságban csak akkor tarthatják őket, ha a földesúr ezt engedélyezi. 4. Az utód és végrendelet nélkül elhunytak vagyonát a földesúr örökli. 5. A szökött jobbágyok vagyona is őt illeti. 6. A verekedést okozóktól 12 forint vérbírságot kell beszedni javára. 7. A városi tanács és a bírák segítsék Bajtay István munkáját, ha valakit bezárat, a tanács vigyázzon rá.

35 Itt feltétlenül utalni kell arra, hogy Kecskemét már legalább három és fél évszázad óta rendelkezett a mezővárosi jogokkal. Csak a főben járó ügyekben kellett átengednie a bíráskodás jogát a királynak, illetve később a megyének. A hódoltság idejének nagyobb részében viszont már ezt is gyakorolhatta. Koháry István valójáIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002. b/ 276-279.