Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura
ciók és némely kuruc tábornok teljesen irreális helyzetfelmérése miatt minden igyekezetük sikertelen maradt, mind a katonai, mind pedig a diplomáciai tevékenységtől hamarosan visszavonult. 23 Talán éppen ezért is az új uralkodó, I. József király 1709ben annak érdekében, hogy az ekkor már nagy befolyással rendelkező főurat végleg biztosítsa a maga oldalán, altábornagyi ranggal jutalmazta. 24 Nem lehet véletlen, hogy munkássága, eredményei alapján Koháryról öregedő kora ellenére sem feledkeztek meg: 1711-ben az apjától örökölt Hont vármegyei örökös főispánság mellé Nógrád megyében is örökös főispánná tette az uralkodó. A következő évben pedig III. Károly király 48 évi hűséges szolgálataiért és elpusztított jószágainak ellensúlyozásaként, a főhaditanács javaslatára egész fizetéssel nyugdíjazta. Tekintélye, az iránta megnyilvánuló mind szélesebb körű tisztelet a béke éveiben sem halványult. Ezt jelzi, hogy 1714-ben az országgyűlésen a megbékélt kuruc és labanc képviselők az egyik legmagasabb közjogi méltóságra ítélték méltónak: országbíróvá választották. Ezzel az ország egészéért tett szolgálatait és kiváló jogi felkészültségét tisztelték meg. Mivel pedig jobb kezét írásra használni nem tudta, az országgyűlés külön törvénnyel engedélyezte számára, hogy egy ezüst lapra metszett nyomatot használjon kézaláírása helyett. 25 A magyar jogszolgáltatás irányítása mellett az országgyűléseken idős kora ellenére több bizottságban is tevékeny részt vállalt. A vallási ügyek rendezésére létrehívott bizottság egyik legtapasztaltabb személye lett. Szomorűan kellett megállapítania, hogy a két vallási felekezet delegált képviselőinek makacssága miatt minden személyes fáradozása teljesen hiábavaló maradt. Felkérték, hogy 1715-ben vegyen részt az országhatárok pontos megállapítására létrehozott bizottság munkájában is. Ugyancsak ebben az évben vállalta, hogy a német katonák elleni panaszok kivizsgálására szolgáló bizottságban munkálkodik. Széles körű tapasztalatai miatt ezen az országgyűlésen arra is felkérték, hogy működjön közre annak a királyi bizottságnak a munkájában, amelyet a politikai, a katonai és a közgazdasági ügyek szervezésére hoztak létre. Tekintélye olyan nagy volt, hogy még az 1723. évi országgyűlésen is több bizottságba beválasztották a mind inkább öregedő főurat. Mivel egészsége még jobban megromlott, a közélettől fokozatosan visszavonult. 26 Legkedvesebb várában, Csábrágban halt meg 1731. március 29-én. Halálos A béketárgyalások sikerét már eleve kizárta az a tény, hogy I. Lipót Seilerre bízta az értekezlet vezetését. Az osztrák politikus a bécsi udvar egyik leginkább magyarellenes politikusa volt, aki úgy indult a béketárgyalásra, „mintha bűnösöknek menne kegyelmet adni". VÉKONY István, 1915. 23. Ez a gesztus hivatva volt ellensúlyozni az ónodi országgyűlés azon döntését is, amely Koháryt megfosztotta birtokaitól. Legkedveltebb vára. Csábrág Bercsényié lelt, Kecskemét Kohárynak járó földesúri cenzusán pedig a szabadságharc államának kincstára és Károlyi Sándor osztozott oly módon, hogy ennek összegét minden második évben kellett a kuruc generális számára eljuttatni, amit az ónodi országgyűlés törvénye ellenére ö csak ezüstpénzben volt hajlandó elfogadni, nem pedig az értékét mindjobban elvesztő rézpénzben. ILLÉSY János, 1885. 42-45. Betegsége, öregsége verseiben is mind gyakrabban helyet kap. Ezekben az években az esetek többségében már az ezzel kapcsolatos gondjait, bajait örökíti meg. „írattam ezeket huszonkettedikben Ezer felett hétszáz folyó esztendőben, Üdőm unalmában untig hevertemben Élvén nyavalyogva Csábrágban lilémben." 1726-ban már nagyon érezte az öregség terheit. Az ebből az évből fennmaradt egyik versében még inkább panaszkodott: „Annyira jutottam sem hallok, sem látok, Jól nem is szólhatok, s éjjel sem álhatók,
