Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura
ágyánál ott volt nagy politikai és katonai ellenfele, Károlyi Sándor, az egykori kuruc generális is. 27 Kiváló felkészültsége, ragyogó emberi tulajdonságai és jeles tettei ellenére naiv az a megközelítés, amely minden megnyilvánulásában eszményíti őt. Még az sem szerencsés eljárás, amely a „donátor" alakját veszi figyelembe, ezt vetíti ki minden más emberi megnyilatkozására, és a hálás megajándékozott pózából tekint fel rá. Minden bizonnyal az az egyedül járható út, ha benne egy XVII. századi magyar főurat látunk, akinek bárói majd grófi rangja, kiemelkedő és eredményes szolgálatai elismeréseként hatalmasra nőtt birtoka, közjogi méltósága és a folyamatosan rá háruló királyi kegy mind több jogot és lehetőséget biztosított. Természetesen ezekkel együtt sok kötelezettséget is fel kellett, és talán még többet fel kellett volna vállalnia. Csak Zrínyi katonai munkáinak ismeretében tudjuk megérteni, hogy az a Koháry István, aki fiatal korában semmiféle katonai képzésben nem részesült, később is sokkal inkább vonzották a művészi és jogi, mintsem a távlatos katonai problémák, akit sokkal inkább a kényszer, mint az ambíció vitt erre a pályára, akiben a személyes bátorságon, a konok kötelességtudaton és a feltétlen engedelmességen kívül alig volt más katonai erény, és kétségtelenül nem dicsekedhetett komolyabb hadvezéri tehetséggel, hogyan tudott a legmagasabb katonai vezetők közé emelkedni. 28 Ugyancsak a korabeli magyar állapotokat jellemzi az a tény, hogy bár egy kétségtelenül tehetséges és kortársai között kiemelkedően intelligens főúr, aki viszont az uralkodói elvárások és a családi hagyományok hatására hátat fordított tényleges érdeklődésének, és a szellemi munkát, a jogi és a közigazgatási tevékenységet a tábori élettel és a hosszú várfogsággal cserélte fel, mégis jeles államférfivá, az ország közéletének egyik, ha nem is igazán meghatározó, de számottevő alakjává tudott válni. A magyarság sorsára évtizedekig kihatott az a szomorú tény, hogy valójában a XVII. század második felében jóformán nem találunk kiemelkedően jelentős magyar politikust vagy katonát. Zrínyi Miklós volt az egyetlen, aki az európai politikai konstellációba próbálta és tudta helyezni az itteni állapotokat, és azok megoldására, egy racionális politikai és katonai programot építgetett, de ennek megvalósítását meghiúsította korai halála. A helyére lépőknek nem volt igazi kitekintésük Európára, annak hatalmi viszonyaira. Az a tucatnyi magyar főúr, aki Zrínyi halála után a magyar politikai életet megpróbálta formálni, pontosabban csak befolyásolni, sokkal inkább követte egyéni és családi érdekeit, mint a tényleges politikai kényszereket és lehetőségeket. Elűzik álmomat sok bús gondolatok, Melyeknek miatta sokakat búsulok." ILLÉS Y János, 1885. 64-65., ill. 49. Károlyi Sándor naplójában rögzítette: „... méltóságos Judex Curiae gróf Koháry István délesti egy s két órájában holt meg életének 83-ik esztendejében - kinek Isten irgalmazzon." Az általa emelt garamszentbenedeki sírboltban temették el nagy pompával április 11-én. Kecskemétet a városi tanács küldöttsége és Halápy Konstantin ferences rendíőnöki titkár képviselte a szertartáson. VÉKONY István, 1915. 24-25. Ezt emeli ki Illési János is: „Mint katona bátor és kitartó volt. Hadvezéri tehetséggel nem dicsekedhetett ugyan, ennek egész kor hijjával volt, de apróbb gerillaharcokban a valóságos huszárbravúrokra képes volt." ILLÉS Y János, 1885. 48.
