Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)
„felméréséből a remanentialis földeknek az jönne világosságra, hogy a fent írt contractusban felszámított mennyiségbe olyan részek is foglaltatnak, amelyeket nem a község, hanem az uraság használ akármely szín alatt, azok felszámíttatván, az e végre megállapított summából nemcsak jövendőre nézve kihagyattassanak, hanem amennyiben a kitett 1812 esztendő] óta a lakosok az ezekre is eső summát megfizették volna, azok nekik megtéríttessenek, vagy további fizetéseikbe elfogadtassanak. " Arra kérték a helytartótanácsot, hogy mielőbb hozzon döntést, mert a régóta tartó bizonytalanság az „adózó községre nézve kedvetlen következésű" 57 Ugyanezen a törvényszéki ülésen egy másik határozat is született a pataj iákról, mégpedig elmarasztaló. Azt mondta ki, hogy az 1812-es szerződést lényegében már jóváhagyták 1818-ban, és csupán a maradványfóldek kérdése van függőben. Ezzel ellentétes a város helytartótanácshoz küldött kérelme, amelyben „már elintézett helytelen kérésnek előre elláthatóképpen sikereden felélesztésére" törekednek, mégpedig azon Bors nevü ügyvéd segédletével, „aki az adózó jobbágyoknak hasonló bujtogatása miatt «[eme]í Vas vármegyének kérése következésében a Kir\í\\y'\] Helytartó Tanácstól érkezett kegyes rendelésnél fogva már különben is büntetésre méltó perbe idéztetni helyesnek tartatott". 58 Ötödik szakasz (1828-1830) A megyei törvényszéki elmarasztalás oka a királyhoz és a nádorhoz 1828. október 15-én írt azonos tartalmú levél volt, amellyel a város a per elhúzódása és sikertelensége miatt fordult a legfőbb méltóságokhoz. A beadványt Bors Sámuel királyi udvari ügyvéd fogalmazta. A fontos alkalmakkor Budafalvi előnevet használó ügyvéd kapcsolata a várossal nem volt új keletű, már korábban, az 1819-ben induló vásári perében is segítette Patajt. Megjelenése az úrbéri perben új lendületet adott az ügynek. 1828-ban a per a patajiak szemszögéből nézve meglehetősen reménytelen volt. A földesurak nemcsak hogy nem mutattak hajlandóságot a túlfizetés tényének elfogadására, hanem azt igyekeztek bizonyítani, hogy a már felvett összegnél több jár nekik. Ugyanakkor a vármegye illetékes szerveiben is csalódtak, úgy érezték, hogy nem kapnak tőlük elegendő támogatást. Ezért döntöttek úgy, hogy a legfőbb méltóságokhoz fordulnak. A kérelemben két kérdés megoldásához kértek segítséget: 1) az egész határt elvállalhassák telki állományban, 2) az 1799-es határfelmérés szerinti 5152 hold maradványföldből le lehessen vonni az oda nem tartozó 2460 holdat (568 hold szőlő, 236 hold szőlők közötti parlag, Vejtén és Inamon tévesen felvett 44 hold, a Szelidi és Szentkirályi rétből hibásan ide számított 971 hold legelő és 610 hold plága), és visszakaphassák a tévesen felszámolt terület után 1812 óta kifizetett 29 264 forintot. 59 A királyhoz írott levél 1828 októberében született, december 15-én pedig napvilágot láttak a fentebb ismertetett megyei határozatok, amelyek újabb elkeseredést BKMÖL. V. 320/a Úrbéri per iratai 1828. A vármegyei polgári törvényszék 1828. december 15-i, 615. sz. határozata Uo. 616. sz. határozat - Földváry Gábor 1828. december 30-i levelének melléklete BKMÖL V. 320/a Úrbéri per iratai 1829. Perkivonat 2-3. p.
