Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

váltottak ki a lakosság körében. Hatásukra 1828. december 24-én jóval bővebben, nyolc pontba foglalva küldték el panaszaikat a királynak és a helytartótanácsnak. A lépést azzal indokolták, hogy perük „a nemes megye törvényszékin végképpen elhatároztatva lévén, az abban hozott végzésből úgy látják, hogy a nékik mért, de az uraság által használtatott részekért 1812 óta fizetett arendális summának az uraság által leendő visszatérítésén kívüli sérelmeik mintha figyelmet sem érdemlettek volna, elmellőztetődtek ". A levélben megfogalmazott kérések a következők: 1) Használhassák a városhoz tartozó egész határt. 2) Kaphassák vissza a 249 holdat kitevő, földesurak által elvett gyümölcsöskertjeiket. 3) Hagyják meg őket a töltésen belül lévő azon térség használatában, amely a Duna minden legkisebb megmozdulásának játéka ugyan, de halászóvíznek nem tekinthető. A város fizet érte, így úgy lenne természetes, hogy amikor használható, akkor az ő haszna, amikor pedig nem, akkor az ő kára legyen. A fennálló helyzet, amely szerint a város szüntelen fizeti tőle az adót, de ha a Duna elönti, akkor az uraság árendása rámegy, és halászat színe alatt elviszi azt, amit „a sors talán annak nagy kára pótlása fejében könyörületességből nyújtott", nem igazságos. 4) A szelidi, vejtei és inámi fokok is maradjanak meg a városnak. Ezek után is folyamatosan fizeti a város a szerződésben megállapított bért, a földesúr mégis kiadta egy budai halásznak. 5) A szőlők közt lévő üres földek terméséből két éven át szedett dézsmáért kapjanak kártérítést, és térítse meg a regálebérlő a vejtei kocsmához tartozó 2 hold föld után tőlük eddig tévesen szedett összeget is. 6) A legelőből elfoglalt 821 holdat adják vissza a földesurak. 7) Fizesse vissza az uraság a város által 1812-től tartozáson felül fizetett 72 000 ezüstforintot. 8) Az örökös szerződés valóban örökös legyen, az uraság ne változtathasson rajta tetszése szerint.

60 A beadványok miatt magyarázkodniuk kellett a vármegyei hatóságok előtt. A közgyűléshez írott jelentésben így foglalták össze az őket erre a lépésre kényszerítő helyzet lényegét: „Az 1812

k esztendőben akkori nótáriusunk, az uraság mostani tisztje

61

, hogy hozott bennünket azon zavarba, melyből most kivergődni óhajtunk, magunk sem tudjuk, de hogy azon képtelen summa fizetése által oly földhöz ragadott szegényekké lettünk, hogy a végső pusztulás fenyeget bennünket, érezzük és keservesenfájlaljuk. "

62 A földesuraik és a vármegye által egyaránt elítélt tettüket azzal tetézték, hogy képviselőik 1829. április 8-án személyesen is megjelentek a királyi udvarban. Amikor ennek a megyén hírét vették, Földváry Gábor főszolgabíró jelentést kért arról, hogy voltak-e Bécsben, ha voltak, miért voltak, és hogy merték azt tenni, mikor tiltva van. A kérdésre adott válasz: „Voltak, igenis, az egész városnépe közkívánságára, sürgetésére és elhatározott akaratjaival a tanács végzéséből kirendelt követjeink, nevezetesen a városunk bírája és Benke István azon okon BKMÖL V. 320/a Úrbéri per iratai 1828. A levél dátuma: 1828. december 24. Tóthfalusy József, aki 1800-tól 1814-ig jegyzője, 1817-1819 között főbírája volt Patajnak BKMÖL V. 320/a Úrbéri periratai 1829. A levél dátuma: 1829. március 1.