Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

löletes szokást, mely szerint a perceptorok házanként szinte koldulták az adót". Helyette minden szombaton egész nap és vasárnap délután a perceptor a városházán ült, és a lakosok ott fizették bc az adót. Nagykőrösön a pénztárnokok szüleitől a „szokott cautionalist" bekérte a tanács.

242 Vácon a bíró utáni második tisztségviselőt polgármesternek hívták, hasonlóan a szabad királyi városok szokásához.

243 Először Mária Terézia 1764. évi látogatása kapcsán jegyezték fel, hogy az uralkodó elé „tisztelgésre és kézcsókra" járuló váciak közül a főbíró után következett a polgármester.

244 Általában a leköszönt bíró lett a polgármester (consul), aki segítette az új bírót hivatalában, de egyes években (például 1798-ban és 1801-ben) a bíróhoz hasonlóan az uraság kandidáltjai közül választott a nép polgármestert. A püspöki instrukció szerint, „hogyha a bíró meghagyattatik, a polgármesteri hivatalok nem építtetnek".

245 A polgármester legfőbb feladata a gyámok munkájának vezetése, felügyelte volt. Az 1820-as évektől állandósult az a szokás, hogy ha új bírót választottak, akkor a polgármesteri tisztet is „voxolásra" bocsátották. A sokrétű gazdasági feladat megkövetelte az egyes haszonvételek szerinti, önálló vámos, malombíró, székbíró, vásárbíró, sörfőzdéi felügyelő állások megszervezését. A városnak mindig voltak borai, melyeket részben vásárolták, részben a lakosok adták be adó gyanánt. A legfontosabb hivatalnak a bor kezelésének, kimérésének felelős vezetője - a település nagyságának, illetve a borforgalom nagyságának megfelelően - egy vagy több borbíró számított. Kecskeméten az 1822. évi szervezeti változtatással megszűnt a szék- és a már korábban megszűnt borbírói funkció feladatát a városgazda vette át, aki egyben a város vagyonának őre és kezelője volt.

246 1832-ben viszont megszűntették a városgazdái hivatalt is, és helyette egy „Polgár Mester Úr segédjének" nevezett tisztségviselőt választottak, a városgazdái feladatok ellátására, valamint a jövedelmek beszedését végző sáfár is működött a polgármester mellett. Cegléden 1781-ben már működött a város gabonaraktárát (magazinumát) felügyelő városgazda (frumentárius), akiket 1815-ig a belső, utána pedig a külső tanács tagjai közül választottak.

247 A hivatal 1821-ben szűnt meg, a feladatait a másodbíró vette át.

248 Óbudán 1803-tól alkalmaztak városgazdát a város birtokainak, jövedelmeinek és kiadásainak kezelésére. A komoly szaktudást igénylő nótárius már a hódoltság korában minden mezővárosban megjelent. Az Urbárium 9. pontja rendelkezik a jegyzőről először, amelyben a nemesi megyének rendeli alá, kivéve a földesúr joghatósága alól. Bár az 1836-os törvények szerint is a jegyzőt az uraság befolyása nélkül szabadon lehetett minden községben választani, a váci földesúr még 1838-ban és 1841-ben is megpróbálta érvényesíteni beleszólását, ezúttal sikertelenül.

249 A jegyző, mint a település általában határozatlan időre fogadott embere, megállapodás szerinti konvencióért szolgált. Több önkormányzatnál az évi restauráció alkalmával a jegyzőt is megerősítették hiPML NKO, CMTTan. ül. jkv. 1826. november 1. PML NKO, NVT Tan. ül. jkv. 1838. november 1. FORRÓ Katalin 1995. 77-78. SÁPI Vilmos 1983. 256. HORVÁTH M. Ferenc 2002. 241. KISFALUDY Katalin 1992. 89. PML NKO, CMTTan. Ul. jkv. 1781. november 1., 1815. november 1., 1818. június 5. PML NKO, CMT Tan. ül. jkv. 1821. október 28. HORVÁTH M. Ferenc 2002. 242.