Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
lehet tekinteni. A bíróra nagy felelősség nehezedett, ugyanis a szolgáltatásokat, az adókat követelő földesurak, a vármegye, valamint más hatóságok és a település népe közti érintkezés ütközőpontján foglalt helyet. Ha a hatóságoknak nem megfelelően látta el hivatalát nem jelölték a továbbiakban. Ha a népet túlzottan sanyargatta, akkor nem választották újra. Megválasztása körülményeiben, gyakorolt jogkörében, kifejeződött az autonómia foka. 0 képviselte mezővárost az urasággal, a nemesi vármegyével, vagy más (például katonai) hatósággal való érintkezésben. Köteles volt a település gazdasági erejét folytonosan gyarapítani, a jogrend és jogbiztonság megőrzésén fáradozni és előkészíteni a költségvetést. A főbíró kisebb ügyekben egyedül, illetve néhány tiszttársával - az egész tanács összehívását mellőzve - is eljárt, mint ahogyan Nagykőrös 1815. évi rendszabása megfogalmazta „a lakosok a hétnek akármely köznapján a magok bajaikat annak elébe terjeszthetik". 222 (Annak ellenére, hogy feladatának ellátásához írás-olvasásszámolás ismeret is szükséges lett volna - a nagyobb mezővárosok kivételével - a XVIII. század végéig a legtöbb esetben a bírók írástudatlanok voltak.) Kecskeméten az 1816. évi úriszéki rendszabás szerint anyagi természetű ügyekben 100 forintig, a testi büntetést illetően 12 pálcáig terjedt a jogköre. 223 Cegléden a személyes intézkedési fórumát bírószéknek nevezték, amely szinte minden hétköznap hozott intézkedéseket. Az itt hozott ítéleteket, rendelkezéseket minden esetben a tanácsülés elé kellett vinni, amely vitás esetben fellebbviteli testületként is működött, de leggyakrabban mégis esküdtársaival együtt intézte a település ügyeit. Kézzelfoghatóan különbözik a bírói, illetve a tanácsi ítéletek súlyossága a verekedések, tolvajlások, vagy káromkodások esetében kiszabott büntetéseknél. Például 1817-ben a ceglédi főbíró 6, 12, 15 pálcákat, míg a tanács 24 pálcaütéseket osztott ki az fenti kihágásokért: Szepsi Bandi káromkodásért 15 pálcát kapott a főbírótól, két héttel később a tanács 13 lúd ellopásáért 24 pálcát szabott ki rá. 224 Ráckevén a bíró két tanácsossal és két hatvanassal együtt vizsgálta „az egyenetlenkedések" esetén a tényállást. 225 Vácon „mivel mindenkor a Tanáts Üllést nem tarthat", a pereket a bíró a tanácsülésen kívül is tartozott meghallgatni, „maga mellé vévén egy Tanátsbeli Tisztet, avagy Nótáriust, köztük szorgalmatosan igazságod Intézést tenni". 22 Nagykőrösön „mivel a helybéli Fő Bíró, vagy annak képviselője minden nap a Város Házánál jelen van", kettő-négy tanácsbelivel, valamint egy jegyzővel alkottak „szóbeli bíróságot", amely kisebb vagyonjogi és büntető perekben ítélkezett. A XVIII. század végén még 20-24 pálcákkal, az 1840-es években már csak 12 forintig terjedő bírsággal büntették a verekedő legényeket, „az éjszaki tilalmas időben lámpás nélkül részegen kóborlókat". 227 A tan ácsüléseken a bírói intézkedések mindenkor felolvastattak és „helyben hagyás által a Tanácsi végzésekkel egyenlő erejüekké tevődtek". 228 Általában évente váltották a bírók egymást, de bizonyos helyeken egyes személyeknek sikerült többször is megszerezni a főbírói széket. Vácon Krenedits Jánost 222 PML NKO, NVZL. 1815. évi rendszabás 20. pontja. 223 BÁLINTNÉ MIKES Katalin 1979. 43. 224 PML NKO, CMT Bírói végzések jkv. 1817. november 29., Tan. ül. jkv. 1817. december 14. 225 PML, RMTTan. ül.jkv. 1843. nov. 1. 226 HORVÁTH M. Ferenc-PINTÉR Tamás 1996. 242. 227 PML NKO, Főbírói naplók, 1789. június 22., 1793. február 6., Főbírói jkv. 1840. február 6., 1841. január 4., április 26. 228 PML NKO, NVZL 1815. évi rendszabás 20. pontja.
