Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

ötször választották bíróvá: 1828 és 1838 között folyamatosan viselte ezt a tisztet. Kecskeméten B. Kiss Mihály hétszer, Fekete Sándor hatszor, Szeles József ötször volt bíró. Lehet nagykörösi példákat is hozni a sorozatosan megválasztott bírókra: Thenke Sándor 1807-1823 között tizenegyszer, Bakos Ambrus 1827-1848 között kilencszer volt a város főbírája. A nemesek által lakott mezővárosokban jellemző a nemesség súlya a főbírók személyében is. Kecskeméten 1702-1848 között a 49 főbírót adó családból 31 sorolható a nemesek közé. Nagykőrösön, ahol hangsúlyozottabb gyakorlattá vált a nemesség részvétele a mezőváros vezetésében 1712 és 1848 közötti 136 évből 113-ban voltak nemesi származású főbírók.

230 A főbírói tisztségre általában azokat - a módosabb - lakosokat jelölte az uraság, akik már addig is betöltöttek a tanácsban funkciókat, sőt a legtöbb esetben végigjárták a hivatali ranglétra egyes fokait. Nagykőrösön a jogtudományok jeles képviselője, Bakos Ambrus 1811-ben kezdte pályafutását a városnál vicenótáriusként.

231 1821-ben szenátorrá, majd 1827-ben főbíróvá választották, melyet három évig, 1830-ig viselt. A forradalom előtti két évben (1846-tól 1848-ig) szintén ő volt a város első embere. Cegléden Túri József 1808-ban városi hadnagy lett, 1810-ben bekerült a tanácsba, 1813-ben másodbírónak, majd 1815-ben főbírónak választották.

232 b) A bírók helyettesei, a gazdasági- és az adóügyek tisztségviselői A mezővárosok föbírájának a helyettese a másodbíró volt, egyúttal ez számított a település második legfontosabb hivatalának. A másodbíró (judex secundarius), vagy számadó bíró (Cegléden adószedő második bíró) a város gazdasági ügyeit intézte. Nagykőrösön a megválasztott főbíró jelölte maga mellé a gazdasági ügyekért felelős másodbírót.

233 Cegléden az évi bíróválasztáskor a már megválasztott főbíró „ régi szokás szerént" három, esetleg négy jelöltje közül választotta meg a tanács.

234 A másodbíró hatáskörébe tartozott a város gazdálkodása, a dézsma, a porciók és az adók elosztása, valamint a katonai szolgáltatások előteremtése. Igen nagy feladatot jelentett a számadások vezetése, amely lakosság növekedésével és a mind szigorúbbá váló nyilvántartási kötelezettségek miatt egyre súlyosabb teherré vált. Cegléden miután a másodbírók közül „többen nagy summákban megbukván" 1809-ben felállítottak egy perceptori hivatalt, közvetlenül a másodbíró alá rendelve, ahol szakképzett számadó, 1821 -tői „perceptoralis nótárius" kezelte a számadásokat. Hivatala fontosságát jelzi, hogy fizetése akkora volt, mint a főbíróé. A továbbiakban a másodbíró feladata maradt a gabona, széna, a bor és más szükséges dolog beszerzése, valamint a várost illető mindenféle szekeres és gyalog szolgálatok kirendelésében a főbíró segítése. Az 1824. évi szabályozás szerint a perceptor hadi és házi adót kezelte, a város domesticáját a másodbíró szedte be. A másodbíró elszámolási kötelezettségeit - a visszaélések elkerülése érdekében - folyamatosan szigorították: 1828-ban a tanács kötelezte a másodbírót, hogy ezentúl minden kiadást igazoló nyugtát a főbíró aláírásával erősítsen meg, 1833-tól pedig - az úriszék utasítása értelében minden bevételt és kiadást nyugtával kellett bizonyítani és igazolni. A máFORRÓ Katalin 1995. 78., 80., 86. NÓVÁK László 1994. 322-326. NÓVÁK László 1994.328. PML NKO, CMT Tan. ül. jkv. 1839. február 9. GALGÓCZY Károly 1896 153. PML NKO, CMTTan. Ul. jkv. 1841. november 1., 1809. október 29., 1821. október 28., 1825. február 19., 1809. október 31., 1825. október 28., 1828. november 28., 1834. február 28.