Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
mélyre egészült ki. 1822-23-ban vizsgálat folyt Kecskeméten a tanács elleni feljelentés nyomán, elsősorban annak jövedelemkezelése, önkényeskedése, valamint a „szoros atyafiságos nexusa" miatt, melynek legnagyobb hozadéka a megyei bizottság nyomására a külső tanács 1822. évi átszervezése volt, amely viszont a polgári jogviszony megteremtéséig állandósította az electa communitas és a belső tanács közötti torzsalkodást. 207 Az újonnan létrehozott testületet immár nem a belső tanács, hanem a tizedekben lévő 5-5 esküdt gyűlést hívott egybe, ahol 10-10, összesen 100 jelöltet állítottak, akik maguk közül megválasztottak 70 személyt a külső tanácsba. Az uralkodó utasítására 1830-ban adták ki „Ketskemét Mező Várossá Választott Polgárjainak" rendszabását, amely 70 helyett 100 (tizedenként 10) tag megválasztását írta elő, az alispán felügyelete alatt. Cegléden 1785. október 31-én megválasztott hatvan tagú külső tanács működése a megalakulás utáni években megszűnt, és csak 1819-ben szervezték újjá. 208 Tagjait a köznép választotta arányosan az öt tizedből. Később a hatvan tanács üresedés esetén maga egészítette ki sorait - az egyes tizedek arányát szigorúan megtartva - a köznépet kizárva. A tagság életfogytiglan szólt. A választás nem a városházán, hanem az egyes tizedekben, magánházakban történt. Gyűléseiket minden hónap elején tartották, de szükség esetén sűrűbben összegyűltek. Nagykőrösön a Helytartótanács 1843-ban rendelte el az addigi 32 tagú külső tanács létszámát kiegészíteni 60 főre, melyet a város 1844-ben hajtott végre, amikor az alispán, két táblabíró, a megyei főjegyző, az illetékes főszolgabíró és egy esküdt részvételével „konferenciát" tartottak a városban. 209 A „minden kijelölés nélküli felkiáltás" útján történő választása a négy járás szerint, négy helyen zajlott. (Az első járás lakói a városházán, a többi járásokban magánházaknál voksoltak.) A vezetőket saját maguk közül választották meg. A hatvan tag közé hat ügyvéd került, közülük került ki a szószóló (Papp Sándor), az alszószóló (Sánta Lajos) és a nótárius (Bordács Dániel). A nemesek aránya pontosan 10%-ot (6 főt) tett ki. Egyértelműen megállapítható, hogy a „népképviselet" valójában erősen épített a város társadalmi, gazdasági elitjének reprezentánsaira. Három év elteltével újjáválasztották a testület felét. Ráckevén a „hatvanosság rendes üléseket" nem tartott (amint ezt 1847. december 31-én megállapította a mezővárosban összehívott „Nép Gyűlés"), hanem általában havonta egyszer a tanáccsal közösen „közgyűlés" néven közösen tanácskoztak, ahol a város egészét érintő ügyeket (árenda, kaszálók használata, számadás ellenőrzése, örökváltság stb.) tárgyaltak. 210 A tanácsüléseken az egyes lakosok vagyonjogi, szabálysértési és egyéb ügyeiben hoztak ítéleteket, határozatokat. A külső tanácsok élén szószóló állt, akinek több városban (például Kecskeméten, Ráckevén) helyettese is volt, az alszószóló. Nagykőrösön az 1817. évi statútum említ először népszószólót, mint olyan személyt, aki a lakosok „szüntelen való ügyes-bajos" ügyeinek az intézője, akit a testület saját kebeléből titkosan választott meg három évi időtartamra. 211 Kecskeméten az electa communitas „elöl-ülőjét", nemes Szeles József szenátort a 70 electus emelte a vezető posztra. Szeles személye jelzi az új testület fontosságát és nem utolsósorban azt a tapasztalatot, miszerint a la* 07 KISFALUDY Katalin 1992. 76-86. 208 PML NKO, CMT Tan. ül. jkv. 1785. október 31., 1822. november 1., 1830. február 3., 1845. szeptember 5. 209 PML NKO, NVT Tan. Ul. jkv. 1844. október 17. 210 PML, RMTTan. ül. jkv. 1821-1848. 211 GALGÓCZY Károly 1896. 157.
