Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
kosok a rangos, vagyonos, befolyásos, az ügyek vitelében jártas emberben bíztak meg. A nemesi származású szenátor már húsz éve állt a város szolgálatában és megjárta hivatali ranglétra szinte minden fokát. Másrészt úgy is felfogható nemes Szeles József megválasztása, hogy a belső tanács egy tagja élére állt és másik hatalmi alakulatnak, amelyik jogokat és a vezetésben való részvételt követelt. (Egyébként az electa communitas tagjainak túlnyomó része nem volt nemes.) 1830-ban az uralkodói parancs a szószóló személyére szigorúan előírta, hogy sem a tanács, sem a választott polgárság tagjaival nem lehet semmilyen rokonságban a „negyedik grádusig". A ceglédi külső tanács szervezetét a helytartótanács utasítására 1843. január 28-án szabályozta a belső tanács. 212 Az új szabályozás szerint a tanács elnöke a másodbíró és a saját kebeléből - a főbíró négy jelöltje közül - választott szószóló. Jegyzője a városi írnok lett. 1845-ben újjáválasztották a hatvan tanácsot, mintegy kétszáz-kétszázötven jelölt közül. 213 Kizáró oknak számított (hét esetben), ha valaki a belső tanácsossal „attyafV'-ságban találtatott. A személycsere elég jelentős volt, ugyanis a régiekből csupán nyolcan lettek ismét tagok. Óbudán a külső tanácsnak tagjai voltak a községi tisztviselők: városgazda, adószedők, árvaatya, a szegényház, illetve a kórház gondviselője, a hegymesterek és a téglainspektor. A már korábban említett vallási, nemzetiségi, társadalmi arányok ezeknél a testületeknél is jelentkeztek. Ráckevén úgy érvényesült a lakosság vallási paritása, hogy a két nagyobb felekezet (katolikus és református) közül választottak egy-egy népszószólót. Cegléden a hatvan tag fele-fele egyenlő számban a katolikusok és a reformátusok közül került ki. Kecskeméten 1822-ben a 70 tag közül 34-34 katolikus és református, 1 evangélikus és 1 az „Ó Hitű" görög kereskedők közül került ki. A városban az első ízben történt - jelezve a társadalom bizonyos átrétegződését - a két meghatározó felekezet (katolikus és református) mellett más közösségek megjelenése a város politikai életében. A saját tagjainak - elhalálozás, vagy egyéb ok miatti - pótlását a saját kebelében döntötte el, többségi szavazással. A „candidálási" jog viszont együttesen megillette a tanácsot és az electa communitast. A reformátusok és a katolikusok számarányának egalizálását illetően megtartották a régi szokást úgy, hogy ahány katolikus/református tanácstag lesz a jelölők között, ugyanannyi, ugyanolyan vallású electus lesz a külső tanács tagjai közül, akik közösen döntenek három jelölt személyéről. Nagykőrösön a testület tagjait a tanács választotta a város négy tizedéből arányosan, azzal a megkötéssel, hogy minden tizedben két-két személy nemes legyen. Óbudán tagjai fele részben a gazdákból és zsellérekből, negyed részben kézművesekből és negyed részben magyarokból álltak, de az utóbbiak intézményes képviselete 1825 után megszűnt. Ekkor a tagok kétharmada gazda és zsellér, egyharmada kézműves lett. Nagykőrösön a külső tanács üléseire a főbíró által megbízott szolga hívta meg a tagokat, akik az aláírásukkal (keresztvonásukkal) igazolták, hogy tudomásul vették. 214 Kecskeméten a testület általában hétfőnként tartotta üléseit, de - a magisztrátussal fennálló ellentétek miatt - nem a városházán, hanem valamelyik iskolában. 215 Cegléden a források szerint szigorúan büntette a belső tanács a külső tanács tagjait a gyűléseken való távolmaradásért. Aki háromszor hiányzott azt megin212 PML NKO, CMT Tan. ül. jkv. 1834. január 28. 213 PML NKO, CMT 25/1845. 2,4 PML NKO, NVT KT jkv. 1844. november 1. 215 BÁLINTNÉ MIKES Katalin 1979. 52.
