Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
nács hatásköri megosztásáról, hogy „E Helybeli Község igazgatása eloszlik annak belső adminisztrátiójára és külső viszonyaira. A belső administratiora tartoznak melyekre képviselet leginkább szükséges - a közterheknek individuális felosztása és annak alapul szolgáló munkálatok, nem különben a közszámadások és azoknak megvizsgálása. Ezen tárgyakhoz járulni minden lakos közös jussa volna, de mivel azokhoz mindegyik nem férhet is, és azért az abbéli közös just a nép részéről 32 választott értelmesebb polgárok gyakorolják. ...Külső viszonyaihoz pedig a Községnek tartoznak mind amik politicai állásából...egyedül a Bíró és tanács a Nép természetese képviselője". A városok figyelembe vették a már működő megyebeli külső tanácsok szervezetét és több esetben mintaként kezelték azokat, mint Kecskemét, amelynek Püspök-Vác városának az úriszék által, és Pest szabad királyi városnak az uralkodó által hitelesített electa communitasa szolgáltatott mintát. Amikor pedig a bíráskodási jogkörről szólnak, Kalocsát említik, mint Kecskeméthez hasonló „uradalmat". A külső tanácsok megjelenésével a városi lakosság szélesebb rétege intézményesen részt vehetett a városi politikában. A hangsúly azon volt, hogy a mezőváros területi egységei, a tizedek egységes és egyenlő képviseletet kapjanak, és szó nem volt az első időben arról, hogy a tanács a hatalmából bármit is átengedjen. A választott képviselők feladatköre kiterjedt a tisztújításokon, a számadások revízióján való részvételre, a tűzre, tisztaságra való felvigyázására, csavargók figyelésérc, tégla- és cserépégetési taksa összegének meghatározására, házhelyek, fundusok és homok osztására, új földek eladására, a város gazdálkodásának módjára, városi kölcsönfelvétel véleményezésére, az adók felosztására. Nagykörösön a külső tanács tagjainak feladatához tartozott a különböző vizsgálatokon való részvétel. Például 1835 januárjában az „aequisitionalis cassa" vizsgálatára kiküldték Joó Mihály, nemes Molnár Pál tanácsnokokat, nemes Fitos János, Sági Péter, Szabó József választott polgárokat és Szalay József nótáriust. 198 Határozatban mondta ki a testület, hogy „a városi közönséget érdeklő dolgok a választott polgárság nélkül nem eszközölhetők". 199 El tudták azt is érni, hogy a vármegyei gyűlésre egy belső és egy külső tanácsbelit hívtak meg. A tisztújításokon szintén tagjai voltak a választási „küldöttség"-nek. Kecskeméten a tisztújításon való intézményes részvétel legfontosabb eleme az volt, hogy az electa communitas választotta meg a főbírót. A külső tanácsok szervezeti kereteinek kialakításakor rögtön tetten érhetők a választási jogkör kiszélesítésére tett kísérletek sora is. Nagykőrösön a külső tanács átszervezésének másnapján, 1844. október 24-én megkísérelte a külső tanács - a kecskeméti példára hivatkozva - részben kezébe kaparintani a főbíró és a tanácsnokok kijelölésének jogát. J)ü A „nemes tanács" felé intézett „barátságos felszólítás" értelmében a kijelölést közösen végezné a belső és a külső tanács, a választás pedig „titkos szavazati többséggel" történne. A külső tanács a városban tartózkodó megyei küldöttséget megkérte, hogy a belső tanácsnál támogatólag adja elő a kívánságukat, de az elhárította a felkérést, hatáskör hiányára hivatkozva. Végül a szószóló vezetésével háromtagú küldöttség kereste meg a belső tanácsot, ahol „hosszabb ideig tartó vitatkozás támadván" a megyei küldöttség visszavonult. Az egyezkedés végeredménye az lett, hogy a nemes tanács ígéretet tett arra, hogy a külső tanácsnak a főbíró és PML NKO, NVT Tan. ül. jkv. 1835. január 20. PML NKO, NVT Külső Tanácsülésének jegyzökönyve (a továbbiakban: KT jkv.) 1844. október 25. PML NKO, NVT KT jkv. 1845. január 12.