Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

pálcát és 6 forint bírságot kap. A szigorra jellemző az a dunavecsei eset, amikor az uraságnak tudomására jutott, hogy a kocsmában a tanácsról „illetlen szók estek". Kivizsgálván az esetet, kiderült, hogy ártatlan beszédről volt szó, így a földesúri família „megelégedett" azzal, hogy a bűnösök „térden állva" kérjenek bocsánatot. Ez azért is súlyos megszégyenítő büntetésnek számított, mert protestáns jobbágyokról és protestáns földesurakról volt szó, akik a templomban sem szoktak letérdelni. Dunapatajon Németh Istvánt - amiért „magát a Törvény Szék előtt illetlenül viselte és a széket ülő személyeket szemtől szembe meghazudtolta" 12 pálcát kapott.

148 Kecskeméten 1822-ben Török János csizmadia céhmestert a tanács „fél órányi időre árestomba záratta", mivel a magisztrátus végzését a mester „megvetette".

149 Hasonló ok miatt zárták be Elefánti Miklóst déltől másnap reggelig, aki a „tanáts rendelését többeknek hallatára bolondnak nevezte". Bizonyos Kotzkás nevű személy pedig azért kapott 15 pálcát, mert a „város udvarán kotya-vetyére öszve jött sok emberek előtt újra motskolódó fenyegetést elkövetni bátorkodott". Kis Ferencet azért büntették 12 pálcával, mert a város hadnagyának ellenszegült, midőn az forspontra akarta hajtani. Kiskőrösön 1821-ben a vasárnapi hirdetés közben a bírák ellen zúgolódó Rideg János fia 12 pálcát kapott.

150 A földesurak és a vármegye kifejezetten arra szorították a települések vezetőt, hogy keményen hajtsák végre az ítéleteket: Ráckevén jegyezték be 1792. április 20án a jegyzőkönyvbe, hogy „Parancsolni méltóztatott a vármegyei szolgabíró", ha a valaki a magisztrátus által pálcára méltóra ítéltetik „intra Dominium" (saját hatáskörben) hajtsák rögtön „apelláta nélkül" végre. A bírságpénzek bizonyos hányada is az uradalomé lett Dömsödön és Vácon. Dömsödön 30 forint büntetés terhe mellett tiltotta az uraság a mezőváros bíráját, hogy nehogy merészeljen „Testamentumokat, Eladásokat, Bizonyság Levelet" kiadni, mert az a földesúr joga. Ugyanakkor a dömsödi rendtartás előírta, hogy ha a bíró nem bünteti meg a vétkest, akkor ő téríti meg a kárt.

152 Az esküdteknek pedig a példamutatás erejének demonstrálására - károkozásuk esetén - dupla bírságot kellett fizetni. A földesúri hatalom alatt álló mezővárosi, falusi magisztrátusoknál kezdett ügyek fellebbezése az úriszékhez történhetett. Ugyanakkor a tanács a céhek és a mezőrendőri kihágások ügyében másodfokú bíróságként funkcionált. A Nagykőrösön hozott városi ítéletek fellebbviteli fóruma a vármegye volt. Az „úrbéri kihágások" esetén az illetékes uradalom járt el a jobbágyokkal szemben. A ceglédi tiszttartói házban egy kamrát használtak az „úrbéri kihágások megfenyítésére szolgáló Börtön"-nek.

153 A büntetőügyekben leggyakrabban a sértett fél (felek), valamint feljelentés, vagy gyanú alapján, a település szolgálatában álló, a rend felügyeletével megbízott alkalmazottak (városi, falusi kapitányok, hadnagyok, tizedesek, csőszök, kerülők stb.) révén került a magisztrátus elé. A bepanaszoltak előkerítése, a beidézés tudtukra adása, bizonyos esetekben előállítása szintén az említett alkalmazottak feladata volt, mint ahogyan a nyomozást is ők végezték „hivatalból". Amennyiben a vádlott tettenérés útján került a bíróság elé, illetve a közre nézve a szabadlábon hagyás veDÜMMERTH Dezső 1982. 245. BKMÖL, DPMT Tan. ül jkv. 1788. december 22. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1994. 162. DR. MESKÓ Sándor 1989. 134. PML, DMT Tan. ül. jkv., SÁPI Vilmos 1983. 232-239. PML, DMT Tan. ül. jkv. 1804. október 28. SZABÓ Attila 1985. 35.