Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

Bár alig hihető, hogy az ifjú várkapitány apja halála után is egyházi pályáról ábrándozott volna, a kor szokásait, képzését és vallásos nevelését követve igen alapos teológiai alapozást kapott. Úgy látszik, hogy az egyetemeken akkor szokásos vitákban kedvét lelte. „A disputatiom pediglen minthogy ma egy hete [1666. aug. 13.] Istennek hála elég szerencsésen dob- és trombitaszó alatt végbe ment, nem akartam elmulatni, hogy Ngodnak is emblémámmal ne kedveskedném, ő Felségének is magam bevittem és magam praesentaltam, melyet ő Felsége tülem kedvesen vévén, kiváltképpen való grátiájában hogy meg fog tartani, megígérte..." Amikor pedig további tanulmányainak eredményei alapján egy újabb „dispután" jutott eredményesen túl, I. Lipót király 200 aranyat érő lánccal tüntette ki. Minden bizonnyal a fiatal uralkodóval való ezen személyes kapcsolatai döntően hozzájárultak a Habsburgok iránti később legendássá váló hűségéhez. A Bécsben szerzett egyik utolsó emléke lett a császár 1666 végén tartott fényes esküvője.

7 A birodalmi főváros előnyeit nem élvezhette sokáig, mivel alig 19 évesen át kellett vennie a felvidéki bányavárosok védelmét szolgáló, ezért stratégiai fontosságú Fülek őrzésével kapcsolatos összes gondot. 3. Katona és államférfi Bár nem lehetetlen, hogy Koháry István anyjának mély vallásossága hatására gyerekkorában egyházi pályáról álmodozott, nyilvánvaló, hogy serdülőként sokkal inkább a szellemi tevékenység ragadta meg, és jelentős sikerei nyomán vágyai, ábrándjai e téren keresték a távlatokat. Átlagon felüli intelligenciája, a már ekkor rokonszenvet ébresztő egyénisége, jó kapcsolatteremtő készsége révén jól feltalálta magát a császári udvarban, és minden bizonnyal ott is el tudta volna képzelni későbbi munkálkodását. Az apja halála után rászakadt örökség, és még inkább az uralkodó elvárásai viszont rövid időn belül a végvári katonák közé irányították. Pedig a tanulmányai befejezésekor is még mindig csak tizenéves fiatalember jövőjét vallató ábrándjai között ritkán jelenhettek meg a számára csak hírből ismerős tábori élet jelenetei, a török elleni cselvetések és a teljesen ismeretlen várkapitányi teendők. Kétségtelen, hogy nem készült katonának, és éppen ezért nem is kapott ilyen irányú képzést. Valójában civilként és csaknem gyerekként került a marcona hadastyánok közé. Ráadásul a szégyenletes vasvári béke, majd Zrínyi Miklós máig alig hihető vadászbalesete miatt a végvári katonák harci értéke, fegyelme szinte mindenütt mélypontra zuhant.

8 Ezt csak tetézte a bécsi udvar pénztelensége, és a szerény zsoldjuk kifizetésének olykor több éven át tartó halogatása. Kazy Ferenc életrajzi feljegyzéseiben úgy jellemzi, hogy már gyermekéveiben kitint vallásosságával és ártatlan lelkületével, emellett azonban a katonai élet iránt is nagy fogékonyságot tanúsítón. Ezt részben anyja mélyen vallásos lelkületével, széles köiü műveltségével, részben pedig atyja harcias természetével bizonyítja, amihez még a környezete is hozzájárult. VÉKONY István, 1915. 2. Valójában mindez csak feltételezés, és egyetlen életrajzírója sem említ semmiféle pontosabb visszaemlékezést vagy családi emléket ezzel kapcsolatosan. Sajátos ellentmondásba kerülnek olykor Koháry életrajzírói. Joggal emelik ki, hogy 1664-ben a szégyenletes vasvári béke „... az uralkodó nemzetellenes politikájának egyik szomorú megnyilatkozása, sokkal több előnyben részesítette a szentgotthárdi csatában legyőzött törököt, mint a győztes magyar nemzetet", ugyanakkor amikor joggal elmarasztalják ezért I. Lipótot, teljességgel természetesnek veszik, sőt Koháry egyik legmeghatározóbb, szemükben egyik legpozitívebb tulajdonságának te kintik ugyanehhez az uralkodóhoz való maradéktalan és minden aggály nélkül való hűségét, politikai céljainak maradéktalan követését. VÉKONY István, 1915. 4.