Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

selöjének. Ő azonban már elkötelezte magát, tudjuk Pest öt mandátumának egyikét fogadta el. így a választás következő fordulójában a vele azonos elveket valló barát, Illéssy János nyerte el a képviselői mandátumot. Illéssy az elkövetkező időszakban Kossuth politikájának rendíthetetlen támasza lett. Amikor a jászkun főkapitány, Szentkirályi Mór 1849 januárjában behódolt az osztrák katonai vezetésnek, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth Lajos a ke­rületek kormánybiztosává Illéssy Jánost nevezte ki. A nyílt rendeletben Kossuth még diplomatikusan fogalmaz, s azt írja, azért ne­vezi ki Illéssyt mert Szentkirályi nincs a kerületben s „a becsületes Jász Kán népnek a haza és szabadság védelmére saját és unokáik függetlenségének megoltalmazá­sára mindig kész, és minden áldozatra hajlandó lelkesülését föl nem használja..." pedig arra van szükség, hogy „a hazának ezen vészes perceiben minden polgár és különösen minden tisztviselő a helyén legyen.. " 7 Illéssy hűen eleget tett a megbízásnak. 1849 márciusában a főkapitányi jogkört is megkapta. Helytállásáért a szabadságharc bukása után halálra ítélték, de az ítéletet tíz év várfogságra módosították. Illéssy kinevezése nem egyedi jelenség, s korántsem csak a jóbarátot megillető bizalom megnyilvánulása. Kossuth politikai éleslátásával tudta, hogy a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl milyen fontos szerepet kaphat az elkövetkező időszakban. 1849. elején Windischgrätz császári csapatai elérték a Tisza vonalát. Létkérdés volt az el­lenállás és a magyar csapatok élelmezésének megszervezése. Kossuth Illéssyn kívül más kormánybiztosokat is kinevezett ez időben, akikre számíthatott, akikben bízha­tott a nehéz helyzetben. Illéssynek nem volt könnyű helyzete, hiszen az áprilisi törvények legnagyobb vívmánya a jobbágyfelszabadítás nem érintette a jászkunok szabadparaszti társa­dalmát. A jogi nivellálódás számukra azt jelentette, hogy a privilégiumok sáncai mögé ezentúl az irredemptusok is bejuthatnak. A katonai hagyományokra azonban most is támaszkodhatott. A katonai szolgálat a jászkun kiváltságok egyik biztosíté­kát jelentette, történelmük szerves része volt. Különösen megbecsült szerepet kapott a lovassági szolgálat, gondoljunk csak a Nádor-huszárokra, vagy az éppen 1848-ban létrehozott Lehel-huszárezredre. Amikor 1848 májusában a Batthyány kormány az „önkéntes őrsereg" felállítását elrendelte, a kerületekben óriási felzúdulást okozott, hogy a gyalogsághoz akarták az önkénteseiket sorozni. A toborzási feladattal meg­bízott hadfogadó tiszt, jelentésében erről azt írta, hogy „a toborzónál igen sokan je­lentik magokat, de midőn felvilágosítódnak öltözetük mineműségéről, azon felelettel, hogy ők inkább kést szúrnak magokban, mintsem bakantsot viseljenek - ismét eltá­voztak. " 8 1949. márciusában, a kápolnai csatavesztés után lázongás, elégedetlenség kapott életre a hadseregben, a tisztek a fővezér Dembinszki ellen fordultak. Kossuth azon­nal a lázongás helyszínére a tiszafüredi táborba sietett, ahol elfogadta Dembinszki lemondását és helyébe kinevezte Vetter Antalt. Ekkor és innen intézte szózatát a jászkunokhoz, akiktől huszárok kiállítását kérte. A tiszafüredi szózat betagolódik Kossuth ismert szónoklatai sorába, hangvétele a pátosszal telt toborzó beszédek stí­lusát mutatja. Idézem egy részletét. 7 SZML JK. 1848-as Bizottmányi iratok 1543/1848. sz. 8 Magyar Országos Levéltár (MOL). 1848/49. Minisztérium lt. H-92. Nemezetőrségi Haditanács 985-1848. sz. Az idézetet közölte URBÁN Aladár, 1973. és BAGI Gábor, 1998. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom