Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)

ségesnek lenni tartották. Egyszersmind ekkor a te(kin)t(e)tes főszolgabíró úrhoz tett folyamodásokat a vett indorsatával együtt felolvasván, annak következésében a kérdésben forgó vásári helypénzszedést az általok előre incassált

84 1 fi 24 xr-ral együtt a tit(ulál)t árendás uraságnak általengedték, ügyét e részben a városnak a törvény kimenetelére s eligazítására halasztván. Ezek után mégis azon baromvásár napján a kívántató passusok kiadására s vizsgálására szükséges elmúlhatatlan okból a városi elöljáróság azon helyben estvélig megmaradóit, az uraság pedig a korcsmákhoz foglalt úgynevezett cédulaházban a helypénzt szedte." A jelentés szövegéhez hozzáfűzte még a megyei küldött, hogy a vásári bevételt a főszolgabíró rendelkezésének megfelelően az ő jelenlétében számolták össze, és az 250 ft 24 xr-t tett ki.

85 1819. szeptember 27-én a város ismét Földváry Gábor főszolgabíróhoz fordult kérelemmel. Levelükben felsorolták azokat a károkat, amelyeket Tahy Antal mint bérlő okozott nekik. Kitér a levél a vásárok dolgára is: ,A vásárokban is (...) világos privilégiumunk mellett is legkisebb helytelen lépést vagy fogyatkozást nem kívánván tenni a tisztelt tekintetes uraságnak, sőt amivel nem tartoztunk volna, lovas hadnagyokat, csőszöket is segítségül adtunk - mégis a tulajdon lakosainktól és mesterembereinktől is helypénzt vett az uraság. Ez valóban fájdalmas, és ennek ezentúl ellentmondunk, mert nem hihetjük el, hogy a Felségnek az lett volna a célja a kegyelmes privilégiuma és ajándéka mellett is, hogy a helybeli lakosság adózzon vagy arendát fizessen."*

6 Az idő telt, a helytartótanácstól nem érkezett válasz, közben pedig közeledett a következő, a Luca napi vásár, amit a földesurak szintén a magukénak tekintettek. A város az újabb incidenseket megelőzendő a vármegyéhez fordult segítségért. A kérelemben a következőket írták: „Földesurainknak arendatora, te(kin)t(e)tes Tahy Antal úr e folyó esztendei Szent Péter és Pál napján városunkban tartatott vásár alkalmatosságával annak jövedelmét, melynek privilegialis birtokában majdnem egy egész századtól fogvást szünet nélkül városunk volt és abban soha legkisebb háborgatást sem szenvedett, erőhatalommal tőlünk elvette, és többszöri ellentmondásunknak és privilegiumjainkra tett provocationknak

87 megvetésével attól bennünket megfosztott. Minthogy pedig (...) hiteles párban alázatosan idecsatolt királyi privilegiumjainktól (...) világosan kitetszene, hogy még az 1725

tk esztendőben (...) városunk földesurának, néhai personalis Száraz György n(agy)ságának esedezésére és recomendatiojára boldog emlékezetű 6

,k Carol császár felségétől nyert városunk első engedelmet és privilegialis jussá

8 kebelében országos vásárokat, és pediglen azon módon és szabadságok alatt, amint magok a királyi városok is vannak, tartani, következésképpen valamint azoknak terheit viselni, úgy a haszonvételt is magáévá tenni. Ezen felséges privilégium a tekintetes nemes vármegyénél ugyanabban az esztendőban annak módja szerént minden ellentmondás nélkül publicáltatott

89

, és a városunk annak ususába be is lépett. A (...) mostani felséges urunk és királyunk, 2'

k Ferencz által városunknak az 1795'

k esztendőben kegyelmesen adattatott privilégiummal (...) nemcsak az élőbbemben nyert jussunk megerősíttetett, sőt még beszedett BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1819. - A jelentés dátuma: 1819. június 30. Uo. - A levél dátuma 1819. szeptember 27. hivatkozásunknak kiváltságjogot kihirdettetett