Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - FŰZI LÁSZLÓ Alkattan és regénytipológia

séghez való viszonyítás is Dosztojevszkij hatására került be Németh László világába, az egérlyukban élő ember monológjában olvashatjuk: „Amikor már ismert költő és kamarás leszek, lépten-nyomon beleszeretek valakibe; tengernyi pénzt, milliókat kapok és nyomban az emberiségre áldozom... ", valamivel később ugyancsak az emberiség kifejezéssel találkozunk: „ábrándjaim olyan boldogságig hevültek, hogy okvetlenül, azonnal össze kellett ölelkeznem az emberekkel, az egész emberiséggel", ismét csak valamivel később: „hazafelé menet egy időre félretettem azt a vágyamat, hogy összeölelkezzek az egész emberiséggel."

31 Németh müvei részeseivé váltak az így kialakuló a rendszernek, de - a legjelentősebbek legalábbis - önmagukban is léteznek, maga a teljes mü viszont csak az idővel való kapcsolatában mutatja meg magát teljes egészében. Példát idézve felelevenítem, amit Berzsenyiről írt egyik Naplójában: „Minden életkorban szükségem volt egy barátra, aki az én akkori alaphangulatomban tud mellettem ülni. Az élők közt nem igen volt ilyen, a halottak közül kellett fölhívnom őket vagy megcsinálni. Most Berzsenyi (majd az élő Móricz Zsigmond) lett az, ami valaha Antigoné és Kurátor Zsófi. Bármilyen különböző is volt az alkatunk, a magányomon, az elzártságomon keresztül megértettem őket. Szinte gyönyörűség volt a dohukat, a mélabújukat fölvenni magamban."

32 Esszéinek, drámáinak hősei nagyobbrészt történelmi szereplők, Németh mégis úgy beszélt róluk, mintha magáról beszélt volna, önmagára voltjellemző mindaz, amit róluk mondott, ezeknek az apró. Apró? (A VII. Gergelyről, Galileiről, Széchenyiről írott esszék, tanulmányok, drámák vannak közöttük!) arcképeknek a sorozatából, s létállapotának folyamatos kivetítéséből felépülő műben a szépírói munkák öntörvényűsége és az élet megéléséhez kapcsolódó vallomásosság szembekerült egymással. Az egyes munkák, merthogy azokban mégiscsak az élet küzdelmei zajlottak, hangsúlyozottan vallomásos hangoltságot kaptak, felerősödött a kapcsolódásuk. Önálló létük mellett valamiféle rájuk mért feladatnak is megfeleltek, funkciójuk lett azon nagyobb egészen belül, amelyről Németh annyiszor beszélt. Súlyuk, értékük, nem a helyük, azt az idő mozgása határozta meg, Németh küzdelmeinek hevességétől teremtődött meg. Regényei, közöttük az említettek is, kulcsregényként is olvashatóak, ehhez a szinthez kapcsolódik vallomásainak, önéletrajzi írásainak, drámáinak, esszéinek, leveleinek nagyobbik része. Példát említve: Németh egyik legismertebb regényének, az Iszonynak a valódi kérdése az, hogy lehet-e bűnként értelmezni a magunk világának kétségbeesett megvédését, felmerült az íróban pár hónappal a regény végleges változatának papírra vetését megelőzően is, minden „áttételt" nélkülöző vallomásában, ezt tartom egyik legmélyebb, legnagyobb erejű írásának. (A töredékekben megőrződött írás a Személyes ügyben - Cikkfogalmazványok és töredékek - címmel jelent meg.) Ehhez hasonlóan érezhetjük azt is, hogy különböző naplóit, feljegyzéseit, leveleit, vallomásait máig hatóan hatalmas erő hatja át, ez az erő ma is képes fogva tartani az írások olvasóit. Németh László, most még maradjunk ennél a megállapításnál, önmagában felnövesztett lélek vallomásaiként írások - művek és vallomások - sorát hagyta ránk, immáron rajtunk múlik, hogy olvassuk-e őket, s ha igen, akkor hogyan tesszük azt. Az időben egymás mellett álló írások jelentősége, ha önálló létükön túlmutatóan a tehetség és a szellem természetére visszautaló módon is tudjuk olvasni őket, meghaladhatja az egymás mellett álló müvek jelentőségét, s váratlan, de nem érdemtelenül elnyert fénybe ál31 Idézett részek: DOSZTOJEVSZKIJ, F. M. 1973. 720., 721. 32 NÉMETH László, 1977. 554.