Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - FŰZI LÁSZLÓ Alkattan és regénytipológia

mellé állításakor is felfedezhető: éppenséggel az egymással szembenálló szerepek közötti mozgás révén épült be az idő Németh László világába. A megemelt élet és az alkati antinómia középpontba állítása kapcsolja Németh Lászlót legkiválóbb kortársaihoz, s teszi művét valóban korjellemzővé. Gondoljunk például arra, hogy a lét Heidegger gondolkodásának középponti kategóriája, s Heidegger is feltette magának a kérdést, hogy milyen magatartást kell magának választania, hogy az emberi élet a maga sajátosságaiban megmutatkozhasson előtte. Ehhez hasonlóan Heidegger gondolkodásához kapcsolódik Németh az élet fölfokozottságának hangsúlyozásával is: nem fogadja el a lét mögött fólsejlő Semmit (noha tudomása van róla), ehelyett az életet ruházza föl minden értékkel, egyáltalán nem véletlen, hogy az életet azzal a „vallásos érzéssel" hevítette át, amelyet a vallások a túlvilággal való kapcsolatban teremtettek meg. Az élet ebben a fölfogásban menekülés is, menekülés, miközben hatalmas energiákkal töltődik fel, némiképp összhangban Heideggernek azzal a gondolatával, mely szerint „az ittlét mindaddig, amíg létezik, sosincs készen, sosem egész és lezárt, mint valami tárgy, hanem a jövő és a lehetőségek felé mindig nyitott marad."

22 Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy Heidegger gondolatrendszerének kialakulásában a húszas években megmutatkozó válságjelenségek is szerepet játszottak, Németh ezeket a válságjelenségeket szintén mélyen átélte. A Németh László életét és műveit uraló, antinomikus vonásokkal felruházott alkat is önmagán túlmutató jelentőséggel bír: hangsúlyozása révén nem csupán a megemelt élethez kapcsolódó feszültségek megjelenítésére nyílt lehetősége, hanem rendkívül jelentős szellemi jelenségkörhöz is kapcsolódott általa. Fehér Ferenc a Dosztojevszkijt uraló antinómiák kapcsán írta le: „ő az antinómiák klasszikus költője, aki a polgári individualitás fejlődési lehetőségének poláris ellentéteit - néha egy ember lelkében, néha egymással szembefordított figurákban - a legszélsőségesebben megélte".

23 Lengyel András Tverdota György kutatásaira is alapozva bemutatta, hogy - példaként idézve - „József Attila a Szabad-ötletek jegyzékében és A Dunánál című ódájában, nagyjából egyazon pillanatban, problémáira diametrálisan ellentétes válaszokat adott", a József Attila világát uraló antinomikus vonásokat pedig végső soron az „elrejtőzött világegész" és a bizonyosság keresésének kényszerében és megtalálásuk lehetetlenségében látta.

24 Ebben az összefüggés-rendszerben Németh alkati hangoltságú viaskodásait is a nagyobb világ törvényeit figyelembe vevőén tudatosítottnak, s nem pedig ösztönösnek, a családi életből természetesen kibomlónak kell látnunk, noha erre korábban megvolt a hajlandóságunk. VI. Az időben való létezés aztán újabb - minden eddiginél súlyosabb - antinómiát is elhelyezett Németh gondolkodásában: pályája kezdetén önmagát, ezt az Emberi színjátékból vett töredékek is jelezték, a Semmi eluralkodásának folyamatába helyezte, s a szétesés ellenére próbálta a világban a lábát megvetni, ezerkilencszáznegyvenöt után viszont az újkori szellem gondolkodásmódját tanulmányozta, az elemzés uralomra jutását, s ennek eredményeit igyekezett a gondolkodásába építeni. SAFRANSKI, Rüdiger, 2000. 221. FEHÉR Ferenc, 2001.63. LENGYEL András, 1996. 18.