Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - FŰZI LÁSZLÓ Alkattan és regénytipológia

létállapotok kivetítődésének magukon túlmutató jelentőséget. Bármelyik időpillanatot is szemléljük, Németh valóban mindig az élet megélésének módjával, annak fölsejlő távlataival vagy éppenséggel elakadásaival mérte önmaga helyzetét. Már említett első fontos regényét, az Emberi színjátékot követően, a Tanú programjának élén a minőség gondolatával szorosan összekapcsolódva ugyancsak az egyéniség lehetőségeinek keresése állt - s csak ezt követően következett mindaz, amit a társadalomról, az ideológiákról, a harmadik útról, a minőségszocializmusról, s még annyi más jelenségről gondolt. Maga az annyit emlegetett minőség forradalma kifejezés is Némethnek a munka és szenvedély elszakadását feloldani akaró elképzelésére utalt, az az ember pedig, aki önmagában megvalósítja a minőség forradalmát, őrzi a születésekor megörökölt ezermesterséget, képes a minőségi termelésre, szembefordul a társadalom által kínált életformákkal, s számára a munkának egyetlen faja a tiszteletre méltó: „... a vállalkozás, s olyan államért fog küzdeni, amely megbecsüli a munka egyéni együtthatóját."

19 Ugyancsak a Tanú időszakában írta Németh Gulyás Pálnak: „... újra meggyőződtem, hogy barátságod nagyobb garancia ügyem mellett, mintha a 'szajhák kara' udvarolna körül, te pedig közelről láthattad, hogy akármilyen hibáim vannak is, egész életemet akarom eszmévé váltani, illetőleg nem is tekintem életemet másnak, mint kidolgozatlan lemeznek, melyből ciánnal és savakkal, a szenvedés mérgeivel kell egy eszmét előhínom."

20 Az életnek ez a szemlélete megőrződött a későbbi korszakokra is. Ezerkilencszáznegyvenöt után, amikor éppenséggel a változások jellegéről és értelméről töprengett, ebben, s még annyi másban Bibó Istvánhoz kapcsolódott, így írt: „Az az erkölcstan, amely az emberi erkölcsöt - növéstervként - legmagasabb ősszervezőjének tekinti, a világot nem ellenségnek, hanem tápláléknak tekinti, nem bizonyítja magát vele szemben, hanem kifejlődik őáltala: létét nem tettekkel, hanem tevékenységgel valósítja meg; sorsa nem döntésekből, hanem a kifejlődés halk ugrásaiból áll". Ekkor mondta ki, már-már az axiómák tömörségével: „A tett akkor jön, ha a lét elakad. A legnagyobb tett - lenni, és nem szorulni tettre"

21

, etikai rendszerét pedig az ötvenes évek második felétől kezdődően dolgozta ki. Kell-e mondani, hogy Németh Lászlónál az alkat felfedezése is Dosztojevszkij hatására történt? A vallásos érzés mellett az alkati antinómia tudatosítását is Dosztojevszkijnek köszönheti. Igaz, az alkat antinomikus összetettségét már az említett Gide-esszében leírta, világot azonban csak jóval később teremtett erre az összetettségre. Visszatekintve két különböző alkat eredőjeként teremtette meg magát, s müvei világát is a hősök alkatából bontotta ki. Itt, ezen a ponton elkanyarodott Dosztojevszkijtől, Dosztojevszkijnél a hősök egymásmellettisége teremtette meg a müvek antinomikus világát, Némethnél pedig egy-egy hős alkata uralta a szóban forgó müvet, a hősök antinomikus párja éppen csak megmutatkozott azokban. Ennek is megvolt az oka, láttuk, hogy az élet és mű antinómiájáról Németh az életre helyezte a hangsúlyt, azt növesztette föl, s az az élet, amelyikkel azonosult, uralkodóvá vált a művön. Ám nem egyszerűen egy tudat uralja a müvek világát, hanem - látni fogjuk majd - az egy emberre szűkített, vagy éppen növesztett élet és a külső világ összeütközése. Az antinómia a Németh által önmaga számára kialakított szerepek egymás 19 NÉMETH László, 1933. 141-143. 20 NÉMETH László, 1993. 164-166. 21 Idézett részek: NÉMETH László, 1980. 750.