Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - A. SAJTI ENIKŐ Sors, jellem, történelem: az eretnek Tito

Életrajzíróit ugyancsak foglalkoztatta az a kérdés, hogy mi volt az oka a puritán paraszti környezetből jövő Tito szép ruhákhoz, szép nőkhöz, lovakhoz, és majd amikor már tehette, palotákhoz, általában luxushoz való vonzódásának. Ki megbocsátóan, ki elítélően szól erről a kétségkívül egyre inkább eluralkodó jellemvonásáról, amely élete végén már "komoly társadalmi visszatetszést váltott ki. Tito később, államférfi korában maga mesélt arról, hogy azért szeretett volna egy időben szabónak tanulni, és azért próbálta ki a pincér mesterséget is, hogy szép ruhákban járhasson. Fiatalon legnagyobb álma az volt, hogy a maga által vásárolt szép új öltönyben térhessen vissza szülőfalujába. Élete végéig nem felejtette el, hogy a nevezetes öltönyt ellopták tőle és szégyenszemre egy ócskapiacon vett ruhában volt kénytelen hazamenni. Kortársai, későbbi harcostársai többször utaltak arra, hogy még a partizánháború leglehetetlenebb helyzeteiben is adott megjelenésére. Az őt jól ismerő egyik legközelebbi elvbarátja, majd ellenfele, Milovan Dilas egyenesen így fogalmazott: az illegalitásban „piperkőc módjára " öltözött, soha, még a háborúban sem látta őt „méltatlan pózban", nem használt vulgáris szavakat, mindig frissen volt borotválva, egyenruhája tiszta, kifogástalan volt. A királyi rezidenciák, nyári lakok későbbi elfoglalását mégsem ezzel a veleszületett szép iránti vonzódással, hanem a hatalom nyilvános felmutatásának igényével magyarázta. „Tito mértéktelen fényűzése, az aszkézis teljes hiánya - olyan abszurditás ez, amilyent csak az élet és a politika szülhet -, ez pedig másokat is a bűn útjára vitt... " Majd megbocsátóan hozzáteszi: „jobb egy bűnös ember, mint egy automata. " De ne szaladjunk ennyire előre. Hősünk egyelőre, inasévei befejeztével sok társával együtt elindult munkát keresni. Dolgozott Zágrábban, majd részben kényszerűségből, no meg kalandvágyból elment „Fremdbe", azaz „idegenbe". Megjárta Szlovénia, Csehország és Bécs gyárait, üzemeit, megtanult németül, csehül. Felnőtt életének első tapasztalatai megerősítették benne, hogy szociáldemokrata társai segítségére és a szakszervezet munkanélküli segélyére számíthat. Miközben a szerb csapatok az első Balkán-háborúban győztesen bevonultak Skopljéba, Prizrenbe, Bitolába, Tito megszokott hétköznapjait élte: éppen a bécsújhelyi Deimler gyárban dolgozott, szabadidejében szorgalmasan látogatta az olcsó bécsi orfeumokat, és változatlanul eljárt valamelyik tornaklubba, hogy tökéletesítse torna és vívó tudását. A sport lehetővé tette számára, hogy saját erejéből kitűnjék társai közül. Amikor Josip Broz betöltötte 20. életévét, őt is besorozták, és 1913-ban Bécsben meg is kezdte rendes katonai szolgálatát előbb a császári, azaz a közös haderőnél, majd pedig áthelyezését kérte a honvédséghez, pontosabban a horvát domobránokhoz. Az 1914-es esztendő személyes életében jól kezdődött. Tapasztalt, világlátott, jó szakmunkássá vált, beszélt németül és csehül, katonaévei is jól kezdődtek, sportteljesítménye miatt magasan kiemelkedett katonatársai közül. Igaz, ahogyan teltek az évek, emlékezetében egyre nőtt a hadseregbajnokságon vívásban legyőzött ellenfelek száma, és ezzel párhuzamosan saját sportteljesítményének értéke is. Szerény katonai karrierjét is a sportnak köszönhette, altiszti iskolába küldték, így ő lett az ezred legfiatalabb szakaszvezetője. Leszámítva sportban elért kétségtelen eredményeit, eddigi élete egy falusi, paraszti közegből érkezett értelmes, jó szakmunkás korabeli pályáját idézi fel. S bár a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét nem tartotta igazságosnak, ezért sok tízezer társával együtt az elvárható mértékben részt vett a szakszervezeti mozgalomban, tagja lett a szociáldemokrata pártnak, a társadalmi radikalizmus iránti fogékonyságnak azonban nyoma sincs eddigi életében. Semmi jel nem mutatott arra, hogy valaha is politikai pályára lép, és egy