Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében

gazdák már a XVII. század elején saját kertekről, nyaralókról és szállásokról kezdtek üzletelni, és amint kiderül, igen sokszor pereskedni. Márkus István már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy a XVII. századbeli okiratokban ezek a tulajdonosi vi­ták nem voltak teljesen egyértelműek: „némelyik határozottan kimondja, hogy a kert öröklődik, mások meg ideiglenes adományozásokról beszélnek." 19 Az egyik első 1632-es nagykőrösi okirat szerint: ,JRigo Jánosnak attuk Layoson Tóth Mihály kertyet, mely határos Pahy Lukaczal es Fakezas Lukaczal. " 20 Majd nem sokkal ké­sőbb: ,J£n Körös városnak mostani főbírája Buda Lőrinc - az esküdt társammal egye­temben adtam az Feketén lévő mizsei kert örökséget - azmellyet Kulcsár János bírt - Szabó Jánosnak örökül, min az város szabad földét, azmelyen szabadosan ka­szálhasson, szánthasson, élhesssön; Amely határos a völgyön lévő Kakas Gergely, Bus István, Viski Boldizsár és Pesti ferenc uraimék kertéivel." 21 Hasonló adás-vevés szinte természetessé vált a XVII. század folyamán, amikor Nagykőrös már örökhaszonbérletszerű adományokként kezeli a még bérelt, de szo­kásszerüen már tulajdonjogként használt pusztákat. Ahogyan emelkedett a város ál­tal kiszabott bérleti díj, úgy emelkedett a pusztai kertek és legelők értéke is, és vál­tak nagyobb konfliktusok forrásaivá. Továbbá a növekvő számú tulajdonos egyre több problémát okozott. Míg az 1600-as évek közepéig a bérelt kun puszták igen ke­vés, mintegy 12-15 nagygazda tulajdonában voltak, addig 1731-ben Lajos bérléséért 113-an, Mizse után már 54-en fizettek bért Nagykőrösnek. 22 Az 1640-es években a lajosi földeket bérlő családok eleinte majdnem ugyanazok voltak (Páli, Balta, Duús, Szűcz, Jó, Fekete, Tatár, Kakas, Intők, Katona, Füle, Czorczay). 23 A régebbi bérlők már a szokásjogból kifolyólag is az évek multával kezdtek eltekinteni a bérlet fizeté­sétől. Ez már önmagában sem jelentett békés viszonyokat, és a város rákényszerült, hogy szigorítson a bérleti díjak behajtásán. Nemcsak a bérelt területek biztos határai, hanem az eddig használt utak, kutak, tavak és bokrosok is viszály forrását jelentették. A területet bérlő, és egyben hasz­nálati tulajdonnal rendelkező gazdák azonban igen rugalmasan értelmezték az álta­luk (ideiglenesen) birtokolt területek jogosságát. 1640-ben egy mizsei kert és nya­raló tulajdonosi viszályában próbál a budai Nazúr bég becsületes döntést hozni, amikor levelében így ír: ,JSzt adom értésödre körösi főbíró, gyüve élőmben nálatok lakó Jó Mátyás panaszolkodik, hogy Itze András és Itze Pétör, hogy az mizsei földön levő kerthelyé­vel együtt és nyaralóval együtt el akarná tiltani tüle, az mint ennek előtte mikor Var­ga István élte, mostan is az szörént bírja, és az mely kutat ástak pedig azt is betöltsék és az följül megnevezett Jó Mátyásnak pedig békét hagyjanak. " 24 Egy hasonló ügyben Nagykörös város főbírája és tanácstestülete is törvényke­zik. Ebből megtudjuk, hogy az Itze, vagy régiesebben Ittze, család teljesen önké­nyesen veszi tulajdonába mások kertjeit és nyaralóit. Mindkét peres fél arra próbál építeni, hogy „hazafia az mizsei kunságban" volt. A tulajdonjogot, tehát a jogos használatbavételt, nemcsak az ősi jogra való hivatkozás, hanem sokkal inkább a kút 19 MÁRKUS István, 1943. 82. 20 MAJLÁT Jolán, 1943, 90. 21 Pest Megyei Levéltár, V. 206-a. 4. Nagykőrös város másodbírájának iratai. Számadáskönyvek 1650­1656 LXXIX. 16. 22 MAJLÁT Jolán, 1943. 199. Lásd még MÁRKUS István, 1943. 38, 82. 23 A cívis gazdacsalád neveit levéltári források alapján közli NÓVÁK László, 1994,1. 153. 24 Idézi MÁRKUS István, 1943, 95.

Next

/
Oldalképek
Tartalom