Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében
ásása és birtoklása is szimbolizálja. A mizsei kerttel kapcsolatosan az Itze családot nemcsak Jó Mátyás, hanem a Szívós (a régi oklevélben Szivos) család is perli: ,Anno 1640. Ittze András és Szivos Péter instantziai felől való törvényünk. Mivelhogy adák élőnkbe törvényszékünk előtt ez két felpörös személyek; Ittze András ezt így adta élőnkben, hogy az mely Mizsé pusztán való kutat telekestül bírnak SZÍVÓS Benedek két fával: SZÍVÓS Jánossal és Szívós Péterrel, az kutat melyet 12 esztendő alatt birtanak Szivos Benedek fiaival egyetemben, el akarta volna tőlük vonni, (ilyen ok alatt) hogy ő hazafia ez mizsei kunságban Ittze András. De mi kik itt a törvényszékben ülünk egész tanáccsal, mind az két félnek feleletöket meghallván, Szivos Péter azt felelte, hogy megengedi hogy bátor hazafia legyön, de nem attyátul maradott örökség. Mit hogy miis nyilván tudjuk, hogy hazafia, de nem sajátja volt az attyának, hanem így találta az törvény, hogy Szivos Benedek fiával tizenkét esztendő alatt fizetett ez Kis-Kunságban való mizsei pusztáiul, tehát valamíg bírja az megnevezett teleket, s fizethet tüle Szivos Benedek fiaival együtt, tehát addig Ittze András tülük el nem veheti, mivelhogy minden esztendőben ennek a pusztának kitelik ideje, hanem ujabban meg kell árendálni az ispántul, valakik az nagyságos urak közül tisztartójuk által bírják az kunságot; hol penig elhagyná Szivos Benedek azt a teleket, s meg nem akarná árendálni, valaki reá száll ez telekre kútjával együtt, attúl is el nem veheti Ittze András, valamíg az árendáját megadja. Hol penig haza száll Ittze András hazafia Mizsére, annakutánna bírja az maga attyátul maradt fundust." 25 Egy 1724-ben készült pereskedés irataiból azt is megtudjuk továbbá, hogy a határban a legeltetéshez elengedhetetlen fontosságú volt a kút: „ Beretvás Jánosnak és társainak versengések Szalay Pállal és társaival, Misei kún pusztán lévő bizonyos kutak, és vályúk iránt s magok között meg nem edgyezhetvén, a Nemes Magistratus által a két fél között tétetett Hlye ten deliberatio: hogy tudniillik azon jobbik kut a mely fenyő szálakból rovatott, a kisebbik vályúval edgyütt legyen Szalay Pál, és társai resszire, a másik kut penig, és az öregebb vályú legyen Beretvás János és társai részire; mindazonáltal a vályú iránt való atyafiuságos edgjj más között valo meg edgyezestül el nem tiltanak. " 26 A határviták problémáját megvilágítja az az adat, amely arról értesít bennünket, hogy Nagykőrös és Cegléd milyen jellegű adót fizetett a török uralom alatt. Ebből megtudjuk, hogy mindkét hász város salétrommal is adózott a budai vár lőpormalmához, amihez igen sok fára volt szükség. Ám a két város salétromfőzői leleményesen oldották meg ezt a kérdést, „a salétrom főzéséhez szükséges tűzifát is saját pénzükön szerzik be. " 27 Amint a korabeli dokumentumok igazolják, ezt nagyrészt a város favásárlással intézte el, de ezt nem mindenki tartotta be. A korabeli oklevelek nagyszámú tiltott favágásról és favágáshoz szükséges engedélyről értesítenek. Egy 1757-es okirat szerint Pest szabadkirályi város tanácsa és bírája kéri az engedélyt 200 „darab használható és teljesen érett nyirfa " kivágására. 28 A határjárás egyik legalaposabb késő török kori dokumentumát az 1680 augusztusában végrehajtott Kecskemét-Nagykőrös-Lajos határainak felülvizsgálata adja, amelyet a „Szent Korona fiskálisa kérelmére" hajtottak végre annak érdekében, 23 Közli Nagykőrös városi jegyzőkönyvéből SZILÁDY és SZILÁGYI, 1863.1., 92-93. 26 MAJLÁT Jolán, 1943, 92. 27 IKVAI Nándor, 1982. 116. 28 A levél latin nyelvű eredetije Jász-Nagykun-Szolnok Megyei levéltárban található. Jászberény, Hivatalos Tudósítások, 14. cs. 7. sz. 1757.
