Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében

Terülemnket nézve az első részletes és megbízható határvita egy Nyársapátin keltezett és talán ott is írt 152l-es oklevélből származik. Ebben Vacs (ma Pusztavacs) birtokosa, Gyáli Kenderessy Mihály és a Mizse falut birtokló „az ő királyifelsége kunjainak" elhúzódó vitájáról olvashatunk.

7 A kérdéses földterület határvizsgálatát indokolttá tették a korábbi önkényes határfoglalásból származó elfajult viszályok. Az oklevél szerint a határoknak „több helyen történt elfoglalásának okából és ürügye alatt különböző perek és viszályok támadtak, sőt ebből gyilkosságok és vérontások is keletkeztek és támadtak és indítanak. "

8 Az elmérgesedett határper híre egészen a királyi udvarhoz is eljutott, olyannyira befolyásolva a törvénykezést, hogy II. Lajos 1518. szeptember 29. és október 29. között Bácsban országgyűlést volt kénytelen összehívni. Az országgyűlés egyik törvénye éppen a határvédelem hatékonyabbá tételét volt hívatott megoldani. Az ügy békés elsimítása végett Báthory István, Magyarország nádora és a kunok bírája, felülvizsgáló, tehát kivizsgáló bizottságot hozott létre, amelynek legfőbb feladata a határok pontos megállapítása, eldöntése és azok újbóli megjelölése volt. A kiküldött bizottságban kiemelt főemberek, jogtudósok, tisztségviselők és papok voltak. Itt találjuk a budai vár udvarbíráját, örmény (Eormen) Istvánt, Baráthi Vendel vránai perjelt, Werbőczy személynökét, Ellyevölgyi János ítélőmestert, Petróczi Henczelffi István királyi udvari ítélőmestert, valamint Nádasdi Albert királyi jogügyigazgatót. A neves társaság mellé odarendeltek még „nemeseket és nemteleneket" egyaránt. Pusztavacs részéről megjelent: Kenderesy Mihály, Káthai Mihály, Derencséni Miklós, Hartyányi Ferencz, Pándi Kalvay János, Hernádi Túrós (Thuros) Albert, Peszéri Ambrus és Pándi János. Mizse kunjai közül ismerjük a következők neveit: Thorsa Benedek, Havas Antal, Kósa Péter és Pecze György. Nyilvánvaló, hogy olyan helyben lakó embereket kérdeztek meg, akik a földterületet ismerték, illetve - és ne legyen efelől kétségünk - akik a peres felek számára tudtak megfelelő bizonyítékokkal szolgálni. Ez a pereskedés már csak azért is jelentős, mivel egy korábbi sérelmek orvoslására volt hivatott, és mert a leírtak nagyban meghatározták a későbbi pereskedések és határvillongások lefolyását. Mondhatnánk: modellként szolgált. A határviták egyik legfontosabb kirobbantója a határhasználat, a tulajdonjog kérdése, illetve a földterület jogtalan használata volt, amelyben Nagykőrös, Mikebuda, Vacs, Hernád és Mizse határait érintette a vizsgálat. A határvizsgálatot az utakra, müveit és műveletlen földekre, és természeti-földrajzi jellegzetességekre való utalással sikerült elvégezni. Ebből nyilvánvaló, hogy egy korábban is használatos és igen jellegzetes bevált módszert alkalmaztak a határ pontos megállapítására. Ennek alapját a következők képezték: mesterségesen állított határjelek (hányások, ásott földhatár); kiemelt vagy megjelölt természeti határrészek (szilbokor, dombocska, földhát, síkság); népies helynevek (szőlővápa, korhám, Fertő); a birtokosokról elnevezett helynevek (Szemere erdeje, Tót Benkő erdeje, Torzsáskút); és a viszonyított helynevek (kereszt vagy kettős út). A kutak szerepe már ekkor is nagy jelentőséggel bírt: építése és használata bizonyítékként szolgált a tulajdonosi vitában. A határperben említett Torzsáskút nyilvánvalóan annak a mizsei kun Torzsa családnak a tulajdonát képezte, akik a földbirtokkal is rendelkeztek, és akik a birtokperben kiváltképp érdekelve voltak. 7 A hártyán írt, viaszba nyomott függő pecséttel ellátott oklevél szövegét közli JÁSZBERÉNY R. T: VÁROS, nd, 10-13. A gyűjtemény szerint az oklevélnek létezik egy rövidített XIX. századi egyszerű másolata is. 8 Ibid. 10.