Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében

A nyársapáti dokumentumnak úgy tűnik volt foganatja, bár a török birodalom terjeszkedése teljesen más viszonyokat alakított ki. Igaz, hogy Mizse és Lajos csak az 1594-ben kezdődő téli hadjáratban pusztul el, a korai dokumentumok szerint az elnéptelenedés már jóval előbb elkezdődött. Az 1559-ben Szabadszállásra menekült 15 mizsei kun neve közül többet meg is örökítettek (Balta, Szabó, Gál, Szálai, Éliás, Kaskonc).

9 A törökkor viszonyainak sajátosságát jelzi, hogy az oszmán birodalom helyi urai nem tartották fontosnak az egyes területre és településre vonatkozó védelmet, és a különböző adók mellett sajátos, egyéni adóbehajtást is végeztek. Hornyik János Kecskemét krónikása és történésze jegyezte fel a város jegyzőkönyveiből azt a két fontos 159l-es adatot, amelyek erről adnak számot. Egy bizonyos Ali vajda basája rabolt el „egy Miszei ember Szabó Giörkenek az apiath." 10 Még ebben az évben a török ,JJúsvét más napján, melly 27, Marty eset, Mizsei lakos Balog István lovat legitimál. " Nem csoda tehát, hogy az 1594-ben kezdődő téli hadjáratban elnéptelenedő és kietlen falvakat találunk területünkön. 11 A három elnéptelenedett falu, most már puszták, területe az oszmán hódítások következményeként ugyanolyan tulajdonjog részei voltak egyrészt a török császári birtoktestnek, másrészt pedig, a magyar királyi kincstári birtoknak. A puszták birtokosainak haszna ezután nem a falvak lakóinak adóiból, hanem a falvak bérleményeiből, árendálásából szerzett haszonbér volt. A hódoltság, az ország megosztottsága, a földtulajdon szerkezetének átalakulását is jelentette: Lajos, Bene és Mizse automatikusan királyi és egyben török császári birtok lett. Az elkövetkező években az elmenekült lakosokról mindössze csak egyszer hallunk, amikor jogos visszatérésüket akarják elérni. Ebben segítséget nem kisebb főméltóságtól, mint magától a nádortól, gróf Thurzó Szaniszlótól vártak. A latinul írt nádori védirat 1622-ben kelt, és a kiskunsági menekültek hazatérését szorgalmazza: ,/ídjuk értésekre Hogy az egész kis kunságbeliek alázatosan megtalálván Minket, eljöttek mi hozzánk, mivelhogy ez ideig bizonytalan helyen való Lakásokat, bujdosásokat teljességgel elunván és különb-különbféle nyomorúságukat megszánván s elakarván már tőlünk távoztatni Mizsére, Lajosra, Kocsárra, Karára, Pálkára, Kisszállásra, Szent-Miklósra, Törtélyre, Böstörre, Laczházára, Kerekegyházára, KissBalásra, Jakabszállásra és Mátkára, mint őnékiek régi és ez előtti Lakóhelyekre, az Kis Kunságban, honnan ők és az ő régi elejék származott. "

n Amikor már nyilvánvaló lett, hogy a falvak eredeti lakosai nem térnek vissza, Bene, Lajos és Mizse területére Nagykőrös gazdái tartottak igényt, jóllehet a területtel Kecskemét városa is határos volt. Az 1626-os városi jegyzőkönyv szerint Nagykőrös gazdái már tulajdonuknak tudták a lajosi pusztákat, mivel a „török rendre való adózás"-bm megjegyzik „Töröknek adtunk Lajostúl 38 tó//."(tallért), a „magyar rendre való adózás "-ban „Pétör Balázsnak az Lajosi pusztáiul, és az karaitul 35/r".

13 A fizetségen túl minden egyes út igen nagy költséget jelentett a város számára a temérdek ajándékokat nem is számítva. 9 ILLYÉS Bálint, 1992, 14. 10 Hornyik János levéltáros jegyzetei Kecskemét legrégebbi jegyzökönyveiből, közölve IVÁNYOSI Szabó Tibor, 1996. 27. " Ezt a korszakot alaposa összefoglalta FENYVESI László, 1987. 12 A latin oklevél fordítása közölve FEKETE Lajos. 1861. 184-185. 1 SZILADY és SZILAGYI, 1863. I., 12-14. Lajos és Kara pusztákért Nagykőrös városa egy összegben fizetett. A két pusztát a nagykörösiek 1672-ben megpróbálták szétválasztani és külön-külön fizetni.