Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA Kecskemét és Hetényegyháza egyesülése 1972-1982

telményeinek megfelelő intézményhálózatot gazdaságosan lehessen kiépíteni és fenntartani. Mivel a város elszívó hatása a munkaerő-áramlás terén is megmutatkozott, így 1979-ben kb. 800 fő hetényegyházi lakos talált Kecskeméten munkát, akik vásárlásaikat - sokszor még az alapvető cikkek tekintetében is - szintén itt bonyolították le. A hetényiek emellett a városban található szakorvosi, közép- és felsőfokú oktatási (sőt bölcsődei) szolgáltatásokat is igénybe vették, ami az említett intézmények túlterheltségéhez vezetett, ám ezek problémáiból és a fejlesztési feladataiból a község már nem vállalt részt. Másrészt a hetényegyházi kertek zöldség-gyümölcs termése elsősorban a kecskeméti piacon talált vevőre, nem kis mértékben hozzájárulva ezzel a város ellátásához, az ilyen igények minőségi kielégítéséhez. A Hetényegyháza és Kecskemét közötti szoros foglalkoztatási és munkahelyi kapcsolatokra jellemző, hogy a hetényi munkaképes korú lakosság kétharmada Kecskeméten dolgozott, sőt Kecskeméten kívül más munkahelyi kötődés szinte elő sem fordult. A községben a külső munkavállalók gyakorlatilag 100%-ban kecskemétiek voltak. A két település egyesítésének társadalmi okai között Gódor József városi tanácselnök kifejtette, hogy a Hetényegyháza területén lévő összefüggő szőlőskertek tulajdonosai csaknem kizárólag kecskemétiek, a község lakói rokoni és érzelmi szálakkal is kötődnek Kecskeméthez. A két település etnikai azonossága, hasonló gondolkodásmódja arra engedett következtetni, hogy az egyesülés semmit nem változtatna a város társadalmának homogenitásán. Legfontosabbak azonban a csatlakozás mellett szóló településpolitikai érvek voltak. Kecskemét város 1979-ben készülő általános rendezési tervének programja több olyan funkciót határozott meg, amelyeknek ellátása a város környékének segítsége nélkül nem volt lehetséges. Ezek közül két funkció, így a lakás és a környezetvédelem Hetényegyháza nélkül nem volt megoldható. Kecskemét a '60-as, '70-es években - mind ipari téren, mind pedig a lakosság növekedését tekintve - rendkívül dinamikusan fejlődött, ám az intézmények és a műszaki-infrastrukturális hálózatok fejlődési üteme ettől lényegesen elmaradt. A tömeges lakásépítések ellenére is erősen jelentkezett a lakáshiány, különösen a családi házak építése területén, mivel ezek létesítésére nem nyílt több lehetőség a város határain belül. Kézenfekvő volt, hogy a családi- illetve korszerű csoportos lakóházak építését Hetényegyháza városkörnyéki község területén célszerű megvalósítani. Mivel a városból kitelepülök továbbra is urbánus körülmények között kívántak élni, ezért minden közmüvei ellátott, és a legszükségesebb intézményekkel rendelkező kertvárost kellett építeni. Az is nyilvánvaló volt, hogy egy kisközség, mint Hetényegyháza nem vállalkozhatott egy kecskeméti kitelepülök által benépesített lakótelep kapcsolódó és járulékos beruházásainak megvalósítására, a város pedig idegen közigazgatási egység területén nem invesztálhatott be anyagi javaiból, tehát az egyesülés nyújtotta megoldás szinte magától értetődő volt. A környezetvédelmi érdekek figyelembevétele is az egyesítés irányába hatott. Kecskemétnek éghajlati és földrajzi adottságaiból eredően szüksége volt arra, hogy a szél uralkodó iránya felől erdők védjék a várost, így vetve gátat a porszennyeződésnek és a homokviharoknak. Miután az általános városrendezési terv által is telepíteni javasolt erdőfelület nagy része Hetényegyháza igazgatási területére esett, ezért ennek megvalósítása is a két település egyesítését indokolta.

23 Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy Hetényegyházának a városhoz való csatolása egyedül csak Kecskemét érdekeit szolgálta. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Hetényegyháza - mint valamennyi Kecskemétről leszakadt község - a város egykor hátai mas tanyavilágának része volt, ennek nyomán a külterületi lakosság aránya még 1979-ben is jelentős volt. Hetényegyháza belterületi és tanyai lakosságának ellátottsági