Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

zafias érzelmeit. Ez a kérdésfeltevés annál inkább indokolt, mivel gyakorta el szokott hangzani az az érv is, hogy a felszabadított jobbágyok az áprilisi törvények alapján megkapott telkeiket féltették, védték, illetve várható volt, hogy a szeptemberi újabb reformok tovább fogják lelkesíteni őket. Nos Dunántúl települései nagyobbrészt tipikusan jobbágyfalvak voltak. Ezek lakosainak többségét közvetlenül és erőteljesen érintette a jobbágyfelszabadítás. Ezzel szemben azt láthattuk, hogy a Jászkunság, Nagykqrös, Kecskemét, Szentes lakossága nem volt jobbágy, a jobbágyfelszabadításnak semmiféle kézzelfogható előnyét nem érezte, a szeptemberi szőlődézsma eltörlése a legkisebb formában sem érintette. Az előző állítás logikája alapján azt mondhatjuk, e tekintetben ők semmit sem veszthettek. Ráadásul az előző hónapokban a jogosan felvetett sérelmeikre pedig sorra elutasító választ kaptak. Tehát anyagi motivációról, ölükbe hullott előnyök megvédéséről itt szinte semmilyen formában sem beszélhetünk. Kossuth Lajos, aki kétségtelenül kiváló politikai érzékkel rendelkezett, nyilvánvalóan végiggondolta, az ország mely részén érhet el olyan hatást toborzókörútján, amelynek a következő hetekben komoly politikai kisugárzása is lehet nemcsak a horvát támadókkal szemben, hanem az igen feszült belpolitikai állapotokra is. Más szóval a bel- és katonapolitikai szempontból végletesen kiélezett viszonyok között biztosra kellett mennie, gyors és egyértelmű eredményeket kellett elérnie. Ennek érdekében ott kellett munkáját elkezdenie, ahol a legnagyobb volt a hajlandóság a lakosság körében a tömeges felkelésre. Az előzőekből is láthattuk, hogy Kecskemét a szomszédos Nagykőrössel együtt nagy lelkesedéssel fogadott minden olyan kezdeményezést, amely a polgári kormányzat megszilárdítására törekedett. A vidéki városok több más területen is bizonyították kezdeményező készségüket. Szeged már április 12-én felhívással fordult Kecskeméthez, hogy lépjenek közösen fel annak érdekében, hogy Bécs szüntesse meg az olasz városok elleni hadjáratát. Nagykőrössel egyetértésben hangsúlyozták a kormánynak írott levelükben, hogy még megoldásra vár az igazi törvény előtti egyenlőség megteremtése, továbbá a kereskedés és az ipar területén a céhek felszámolása, a közlekedés sok sok gondja és a nevelés új alapokra történő helyezése.

12 E vidék lakossága kivette részét a délvidéki harcokból, és meglepő aktivitást mutatott a horvát támadás hírére is. Alig néhány nappal később, hogy Jellasics átkelt a Dráván, szeptember 17-én Nagykőrös, Cegléd és Kecskemét városok tanácsa közös felhívást küldött Pestre. Minden magyarázkodásnál hasznosabb, ha ennek egy részét idézzük: „Tisztelt Hongyűlés s Nemzeti Kormány! Miután nemzeti függetlenségünk legközelebb lefolyt néhány hónapja tényleg bizonyítja, hogy majd különböző, majd ellenkező kormányrendeletek s honvédelem tárgyában egymást gyakran követett változó-narancsok, a polgárok lángra élesztett tüzét elhidegítették, - a kimozdított sok ezer nemzetőrök személyes fáradozásaikat, több milliókra tehető saját költségeiket haszontalanul fölemésztették, - az álladalom tömérdek költekezése mellett a községi pénztárakat is tetemes költségbe s adósságokba keverték, - végre oda jutottunk, hogy midőn fent az ármány leigázó cselszövényt kohol, alant pedig egy elámított néptömeg a magyar ellen irtó háborút visel - a nemzeti enyészet borzasztó réme áll előttünk." Mivel azt tapasztalták, hogy a nemzeti kormány sok hasznos rendelkezése súlyos ellenállásba ütközik, „mi aluírt három tiszta ős magyar város közössége, az összes magyar haza színe előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk: hogy hazánk, nemzetünk és önmagunk védelmére vagyonunkat és vérünket felajánljuk, a