Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

tőlünk kitelhető legnagyobb áldozatra készek vagyunk, inkább óhajtván utolsó emberig dicsőén elhullani, mint gyáván elenyészmi..."

13 Aligha kétséges, hogy ez a levél a kormányhoz, illetve annak valamely tagjához napokon belül eljutott, és így Kossuth is tudomást szerzett róla. Ez a megnyilatkozás, ez az önkéntes áldozatvállalás annál inkább figyelemre méltó, mivel Kecskemétről szeptember 15-én indult útjára az a 318 önkéntes a honvédseregbe, akiknek a toborzására és felszerelésére a város igen nagy összeget és nagy energiát fordított.

14 Ugyancsak kiemelésre kívánkozik az a tény is, hogy a városi tanács nem várta tétlenül a kormány esetleges intézkedéseit, hanem saját hatáskörében intézkedett már szeptember 23-án egy esetleges népfelkelés megszervezése érdekében. Célszerű ebből a közgyűlési határozatból is egy-két kisebb részletet kiemelni: „A legközelebb tartandó tizedgyűlés alkalmával - az illető tanácsbeli urak világosítsák fel és lelkesítsék polgártársainkat, - kitűzőleg e következő pontokra nézve ... a magyar hont megsemmisítéssel, rabigába döntéssel fenyegető veszély, az istentelen reactio és camarilla alattomos munkássága által napról napra növekedik és úgy akarják elpusztítani egész Magyarhont, mint 1707-ben elpusztították a rátzok által Kecskemétet ... Készen legyenek arra is, hogy a veszély elhárítására, amely napon vagy órában kívántatik a népfelkelés, magunk is, akik fegyverforgatásra ép erővel bírunk, személy és életidő különbség nélkül kiállhassunk, addig is magunkat a tömeges állásban, tömeges hadi mozdulatokban gyakoroljuk..."

15 Másnap, szeptember 24-én, még mitsem tudva Kossuth toborzókörútjáról, Karika János országgyűlési képviselő jelentése alapján úgy döntöttek, hogy szeptember 25-én Cegléd küldötteivel együtt a három város képviselői Nagykőrösön tanácskozásra gyűlnek össze, hogy Nyáry Pál alispán és kormánybiztos rendelkezésének megfelelően „rendezendő népfelkelésre hazafias kész buzgósággal" a közös lépéseket megtegyék. Kiskunfélegyházán is szeptember első heteiben 52 fő állt be önkéntesként honvédnek, akik nagyobbrészt szolgák voltak, 5 fö földműves, hat iparos, négy kiszolgált katona és egy cigány. Köztük volt Krizsán János szabó is, aki „hazafiasságból kívánt szolgálni", ezért a jelentkezés fejében felkínált pénzt nem fogadta el.

16 Remélhetőleg az itt idézett adatok egyértelművé teszik, hogy nem egy közömbös és a nemzeti ügy iránt érzéketlen nép közé indult Kossuth népfelkelés szervezése végett. Már Cegléden és Nagykőrösön is ennek megfelelően rendkívül lelkes fogadtatásban volt része. Nem véletlen, hogy még ezekhez képest is feltűnően tettrekész és elszánt tömeg vette körül Kecskeméten. A talaj, a néptömeg kellően elő volt készítve ahhoz, hogy magát Kossuthot is meglepje az itteni lelkesedés. Nem kétséges, hogy nemcsak ő lelkesített a harcra, hanem maga is jelentős erőt merített az itt tapasztalt hazafias megnyilatkozásokból, amelyek órákon belül szeme láttára tettekké váltak. Érthető, hogy feleségének is igen nagy lelkesedéssel számolt be levelében az itt szerzett élményeiről: „Kecskeméten országos vásár volt, kimentünk zászlómmal, kísérőimmel. Szólottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkelnek velem a hazát megvédeni. Oly jelenetet sohasem láttál. Miként csókolták ruhámat s vitték 13 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1988/b 297-298. 14 PÉTERNÉ FEHÉR Mária, 2002. 88-93., ill. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1990. 94-100., 110-115. 15 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1988/b 300-303., ill. 2002/a 428-429. 16 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1988/a 91-92.