Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

ként pedig 40 aranyforint, 10 és fél font ezüst, valamint 1741 pengőforint gyűlt öszsze. A korábban elmondottak miatt talán nem véletlen, hogy a kiskun településeken jóval visszafogottabb volt az ajándékozási kedv. A közel fele akkora lélekszámú Félegyháza csupán 498 forinttal segítette Kossuth kezdeményezését. Ugyanez a lelkesedés tapasztalható a nyár folyamán is, amikor fegyvereket gyűjtöttek a nemzetőrök számára.

9 A polgári közigazgatás érdekében hozott néhány kormányrendelet felkeltette azt a reményt, hogy a megye fennhatósága alól megszabadulhatnak. Július 5-én a közgyűlés levélben fordult a kormányhoz. Ebben kifejtik: „Mi azon hitben élünk, hogy az alapjaiban hibás szerkezetű megyerendszer mint polgári intézmény, korunk igényeinek többé meg nem felelhet, s valamint a községi fejlődést eddig hatalmasan gátolta, úgy az összes nemzet felvirágzásának, jelen állapotában, jövőre is legnagyobb akadálya leend..." Kifejezik reményüket, hogy az összeülő országgyűlés „...a gyámkezelés alul részben már kibontakozott községet a megyerendszer polypkarjai közül kimentendi s az önkormányzás eddig óhajtott áldásos körében saját ügyeik elintézését a helybeli polgárok buzgóságára bízni fogja..." Sajnos ez a reménykedés nem talált semmiféle támogatásra az összeülő nemzetgyűlésen belül. Később Simonyi János, a város országgyűlési képviselője hiába szorgalmazta, hogy a megváltakozás összegének legalább a hátralékát vállalja magára magyar állam, ismételt próbálkozása sem járt sikerrel.

10 Annak ellenére, hogy a polgári kormányzat nem teljesítette a város egyik kívánságát sem, és gyakorlatilag a polgári átalakulás számukra eladdig csak anyagi terhet jelentett, Kecskemét nem az ellenkezésben, hanem továbbra is a segítségnyújtásban jeleskedett. Joggal fogalmazhatjuk tehát meg azt, hogy e mezőváros lakossága már régen nem alattvalónak érezte magát, hanem a nemzet részeként vállalt ismételten áldozatokat sérelmei ellenére. Ilyen körülmények között jutott el Kecskemét a szeptemberi fordulatig. Tudtommal még senki nem vetette fel azt az evidens kérdést, hogy Kossuth 1848 őszén miért éppen az Alföldön kezdte el toborzó körútját, miért nem az ország valamely másik részén.

11 Jól tudjuk, hogy Jellasics horvát bán seregei a Dunántúl falvait dúlták, annak lakosságát fenyegették elsődlegesen, és nem volt titok, hogy Pest és Buda ellen vonulnak. Az első napok után nyilvánvalóvá vált, mely útvonal mentén lévő falvak, városok számíthatnak arra, hogy kirabolják a lakosságát, feldúlják otthonaikat. Egy toborzó körút során Somogy, Zala, Baranya, Tolna, Veszprém és Fejér megyék területén jelentkező nemzetőrök hamarabb bevethetők lettek volna, a lakosság pedig ott mindenképpen jobban átélte a közvetlen veszélyt, inkább motiváltak voltak a fegyverfogásra mint itt az Alföld közepén. Az ottani toborzás annál inkább indokoltabb lett volna, mivel a szerbek elleni harcok már az előző hónapokban is lekötötték, részben kimerítették a környező alföldi megyék nemzetőreinek erejét, és a veszély továbbra sem csökkent, hanem erősödött. Mivel magyarázható tehát, hogy Kossuth mégsem a legérintettebb területeken élesztgette a lakosság ha9 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1988/ 75-77. 10 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1990. 48-49., ill. 2002/c 778-779. " BARTHA István, 1952. 149-152. A feldolgozás során Kossuthnak az országgyűlésből és Pestről való távozását és a toborzó körút célját, eseményeit veszi sorra. Semmiféle utalás nem történik arra, miért éppen erre a vidékre indult. Semmilyen forámában nem tért ki arra, milyen volt e térségben a márciusi forradalom, az áprilisi törvények fogadtatása, hogyan reagáltak az egyes társadalmi rétegek, illetve települések az országos politikai eseményekre. Még csak utalás sincs arra, milyen volt Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét városok képviselőtestületeinek és a központi hatalom viszonya, kapcsolata a tavasz és a nyár folymán. Ezekről Spira György sem szól idézett és korábbi e témával foglalkozó munkáiban.