Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

szegzésével nemcsak az alsótábla, de a főrendek és a nádor is elfogadták, hogy az adminisztrátori rendszer sérelmeit a jövőben is részletesen felsorolják, és tárgyalni kívánják. Elsősorban Kossuth személyes győzelme volt ez a részeredmény.

41 Az utolsó pozsonyi rendi diéta tucatnyinál több bizottságot hozott létre. A kossuthi politikai stratégia szempontjából kiemelendő a sérelmi bizottság, amely az 1825/27. évi országgyűlés óta felterjesztett valamennyi alkotmányos sérelem és az azokra érkezett királyi válaszok összevetésével, az új sérelmek összegyűjtésével foglalkozott.

42 A márciusi forradalmakig Kossuth egyedül az adó tárgyában munkálkodó országos választmányba lett kinevezve 1848. február 12-én. Vezető és kezdeményező szerepe mindenek előtt a szabad és érdemi viták fórumán, a kerületi üléseken nyilvánult meg. A „diaeta cooordinatio-ja egyik fő kérdése a városok törvényhozási részvételének reformja - mint fentebb láttuk - már az 1843/44. évi országgyűlésen napirendre került, 1847 őszén pedig maga az uralkodó indítványozott mérsékelt reformokat. Tette ezt azért, mert a Konzervatív Párt is a programra tűzte a királyi városok országgyűlési szavazatának rendezését és belső szerkezetük átalakítását - nyilvánvalóan a kormány városokra gyakorolt befolyásának biztosítása és az alsótáblai vármegyei ellenzéki túlsúly megtörése érdekében. Kossuth a városi reformok hosszú vitájában a városi szavazati jog kérdését a polgárság számának és politikai jogai megerősítése eszközének, az érdekegyesítési program első lépésének tekintette, az út végén - hite szerint ekkor még csak a távoli jövőben - a népképviseleti rendszer állt. Arra törekedett, hogy a városi választójogi cenzus ne legyen magas, míg a konzervatív nemesség éppen az ellenkezőjét akarta önérdekből - kimondani. A jól kidolgozott községi rendszer Kossuth szerint nem ellentétes, sőt összeegyeztethető volt a parlamentáris (értsd népképviseleti) országgyűléssel. A több szabadelvű vezető, köztük Kossuth által kidolgozott törvényjavaslat (a 66. sz. irománnyal felterjesztett „izenet") szerint a városok országgyűlési követévé minden született vagy honos felnőtt férfi lakost meg lehetett választani, kivéve a bányatiszteket és munkásokat, továbbá a zsidókat. A terv szerint az alsótáblán a 48 közül a 14 nagyobb, rendezett tanácsú város 2-2 követtel és egész szavazattal vett részt, 5 további város fél szavazatot kapott, a többiek a vármegyékkel közös követeket küldtek. A Karok és Rendek hangsúlyozták, hogy mindezt ideiglenes, „az országgyűlés elrendezéséig" érvényes rendelkezésnek tekintik. A kérdés a szabad királyi városok tisztújításáról, a polgárok választójogáról alkotott 1848: XXIII. tc. által nyert tartós megoldást. A városok népességszám szerint (kb. 30 000 lakosonként) kaptak mandátumokat: pl. Pest 5, Debrecen 3, Buda, Pozsony, Kecskemét, Miskolc, Szabadka, Szeged „községek" 2-2 népképviselőt küldhettek, a legkisebbek viszont ketten együtt, vagy a vármegyékkel „vegyes kerületben" választottak. A „törvényes forradalom" (Deák István találó kifejezése) lánglelkü pozsonyi előkészítője, Kossuth politikai beszédei között méltatói, Barta István és Katona Tamás is zseniálisnak tartják az 1848. március 3-án, a diéta kerületi ülésén az országgyűlés teendőiről és az uralkodó elé terjesztendő feliratról tartott beszédet.

43 41 KLÖM XI. - Barta István bevezetője 48-50. 42 1847/48. ogy. irom. 36. sz. Az alsótábla a 29 tagú testületbe Sárközy Kázmér alnádor, elnök mellett beválasztotta a távol levő mágnást képviselő Szirmay Pált, az 1848/49. évi országgyűlés sárosi képviselőjét is. 43 KOSSUTH Lajos: írások 12-26.