Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

történetileg érdekes, hogy 1715-ben már felbukkan a Paprika családnév. 1720-ban két család is van, aki erre a névre hallgat. Eddig 1729-ből volt a legkorábbi adatunk a Paprika családnévre nézve.

279 Szegeden is később bukkan csak fel.

280 (Népesedési szempontból külön tanulmányban kívánjuk feldolgozni az adatokat.) A szöveges rész itt sem hiányzik az összeírás végén: „Észrevételek: A községnek két vetésforgóra osztott szántóföldjei vannak, melyek váltakozva vethetők be. Művelésükhöz háromszoros szántás szükséges, mely hat vagy nyolc igás állattal végezhető el, közepes termés esetén 4 vagy 5 köböl terem. A terület azonban árvíznek van kitéve. A rétek egy kaszás után egy szekér sással vegyes szénát teremnek. Szárazság idején elegendő legelőjük van. Bérbevett ingatlanuk Bodrog vármegyében található. Vannak sík területen fekvő szőleik, melyek egy kapás után két veder bort teremnek, melyből egy vödörnyi 85 krajcárért adható el. Termékeiket a kicsinyben eladás fáradságos hasznával tudják értékesíteni. Faízásra pedig a füves cserjéseket használják. A borkimérés féléven át biztosít hasznot. Kereskedést vagy üzletelést nem űznek, viszont tenyészállatok kicsiben való eladásával segítenek magukon. A többi jövedelem - a Dunán kívül [halászat?] a település kezében van".

2Hl A sárközi helytörténeti kutatásnak nagy szerencséje, hogy az egyházi földesúr, új érsek vagy felelős tiszttartó hivatalba lépésekor számba vették alávetett népeiket, paraszti használatban lévő birtokaikat és évenkénti rendszeres jövedelmeiket. A kalocsai érseki uradalom területén ilyen vagyon- és jövedelem-felmérés (urbárium) 1725-ben készült. Ennek adatait Bárth János feldolgozta.

282 Minket természetesen csak a Csanádra vonatkozóak érdekelnek. (5. sz. melléklet). Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy az 1725-ös urbárium minden eddiginél részletesebb. A falu gazdasági erejét ez tükrözi a legjobban. A bírón kívül (Lazar János), aki terhes tisztségének viselése fejében nem adózott, 48 gazda van a faluban. Az 1720-as 45 fővel szemben ez nem számottevő gyarapodás. Az urbárium fejlécei magyar nyelven íródtak, de a lakosok nevét fordítva, latinosan tüntették fel. Zömmel helyi születésűek. Fennáll azonban annak a lehetősége, hogy az összeírtak egy-két generációval előbb élt őse máshonnan költözött Csanádra, vagy beházasodás történt. A legtöbben Szeremléröl jöttek a településre: 4 családfő. Baranya megyéből ketten, Tolnából ugyancsak ketten származnak, viszonylag közeli falvakból (Decs, Bogyiszló). Összesen 8 „beköltözött" személy van tehát a 41 helybélivel szemben. Mind jobbágyok, Acz János kivételével. Tehene szinte minden gazdának van. Ökre már nem mindenkinek, de akinek van, az kettő-négy-hat ökröt tart. Az 1720-as összeírás szöveges részéből az is kiderül, hogy szántani hat, vagy nyolc igás állattal szoktak, akinek ennél kevesebb ökre volt - ez képezte a lakosság zömét - az kénytelen volt összefogni mással (cimborába szántani). Lova hozzávetőlegesen a gazdák felének volt csak. Zömének egy vagy kettő, Kis Istvánnak három, Fölső Istvánnak hat. Nekik van a legtöbb ökrük, tehenük, sertésük is. Nyilván a falu legmódosabb gazdái voltak. Ezt erősíti a méhkasok száma, a szénaboglyák száma és a búzatermés is. Érdekes a juhok és kecskék teljes 9 BÁLINT Sándor, 1962. 15. 0 KOVÁCS János, 1901. 173. 1 PMLIV. 23.

a. CP I. 3. A latin szöveg magyarra fordításáért Sulyok Ignácnak mondok köszönetet. 2 BÁRTH János, 1974.315-316. 3 A táblázat lelőhelye: DÓKA Klára, 1997. 143. 62. táblázat.