Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

központok nagy része az ún. menekülttelepek közelében alakult ki. A vállalkozások beindításában pedig számos szudéta- és sziléziai német menekült vállalt oroszlánrészt, akik főként Csehszlovákia és Lengyelország legiparosodottabb területeiről érkeztek, ahonnan hatalmas tapasztalatot, szakképzettséget is magukkal hoztak. Ezeken a területeken olyan új iparágak is megjelentek, és értek el rendkívül magas színvonalat, melyeknek korábban Bajorországban egyáltalán nem volt hagyománya. Teljesen új iparágnak számított itt a fémmegmunkálás és a gépgyártás mellett az elektrotechnika, a finommechanika, az optika, és a vegyipar. Említést érdemel még Neugablonz városa, amely a csehországi Gablonzban (Liberec mellett) már kifejlesztett üveg- és dísztárgygyártás hagyományait újította fel és honosította meg Nyugat-Németországban is. De ezen túl is számos, az elűzetési területeken már sikeresen működött vállalkozás újjáalakítására is sor került; igaz, ez néhány esetben a profil teljes átalakítását követelte meg a tulajdonosoktól. A mezőgazdaság még nagyobb változásokon ment keresztül, és a struktúraváltás az ott foglalkoztatottak nagy részét igen hátrányosan érintette. Egyfelől itt is nagymértékű modernizáció ment végbe, de - az iparral ellentétben - ez a vállalkozások és az alkalmazott munkaerő számának jelentős csökkenéséhez vezetett. A mezőgazdaság már a háború előtt elkezdett, de ekkor különösen nagy lendületet vett gépesítése ugyanis számos alkalmazott munkáját feleslegessé tette. Ez pedig a vidéki társadalom szerkezetében sem maradt hatástalan. A mezőgazdaság termelékenysége egy időre a modernizálás ellenére is visszaesett. Miután a gépesítés hatalmas költségekkel járt, állami eszközökkel folyamatosan támogatták a vállalkozó gazdákat, de az ágazat visszaesését ezzel sem sikerült megállítani. Ami ennél is nagyobb probléma volt, hogy a támogatások és befektetések ellenére sem tudott a mezőgazdaság az iparhoz hasonló nagy és gyors nyereségeket produkálni, így az alkalmazottak fizetése is jóval alatta maradt az iparban kereshető béreknek. Ez pedig hamarosan a kisvállalkozások feladásához vezetett. Bajorországban például 1949-1960 között mintegy 100 000 paraszt hagyott fel a mezőgazdasággal.

76 Mindez különösen fontos a menekültkérdés szempontjából, hiszen az elűzöttek közel fele 3000 főnél kisebb lakosságú településekre került, amelyek eddig főként mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak.

77 A menekültek érkezése 1948 előtt tulajdonképpen kedvező is lett volna, ugyanis a mezőgazdaság addig munkaerőhiánnyal küzdött. A kezdetben még csak élelemért és ellátásért dolgozó menekültek célja azonban vagyoni felemelkedés lett volna, erre pedig ez a munka semmiképp sem volt elegendő - a valutareform után kapott fizetésekből pedig nem is tudtak megélni. A mezőgazdaságban való tartós elhelyezkedésük előfeltétele egy átfogó földreform lehetett volna (ami a szovjet zónában meg is történt). Erre kezdetben a lakosság élelmezési nehézségei miatt nem kerülhetett sor; főleg azért, mert a nyugati országrészben a művelhető területek aránya kb. negyedével csökkent.

78 Az ötvenes évektől kezdődő struktúraváltás azt eredményezte, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya tovább csökkent. A termelékenység és a bérek valamelyest növekedtek ugyan, de közel sem olyan mértékben, mint az ipari szférában. A mezőgazdaság gépesítése pedig a gazdák jelentős eladósodásához vezetett. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának csökkenésével pedig szükségszerűen együtt járt az ott megmaradók jelentős túlterhelése. Különösen igaz volt ez a korábban Nyugat-Németországban tipikus családi gazdaságok esetében. Már az ötvenes LANZINNER, Maximilian, 1996. 263-265. FRANTZIOCH, Marion, 1987. 90-94. BAUERNKAMPER, Arnd, 1990. 188-200.