Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)
MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése
2. A nyugat-német gazdaság új arca A nyugat-német gazdaság fejlődésének 1948 volt a meghatározó fordulópontja. Az ebben az évben megvalósított valutareform, majd a hamarosan felvett Marshalisegély teljesen új pályára állította az addig a háborús pusztítások és a szövetséges megszállók leszerelési politikája miatt alapjaiban megrendült országot. A következő évek gazdaságpolitikájának az volt a fő jellemzője, hogy egyidejűleg kellett az újjáépítést és egy nagyfokú modernizációt végrehajtani, ami végeredményben a gazdaság jelentős szerkezetváltását is eredményezte. A következő években mind az ipar, mind a mezőgazdaság jelentős változásokon ment keresztül, és alapjaiban megváltozott az egyes tartományok gazdasági szerepvállalása is. Ezt részben a kényszerűség diktálta, hiszen az elszakított kelet-német tartományok által termelt árukat is pótolni kellett a piacon. A modernizáció leglátványosabb jellemzője az erőteljes iparosodás volt. Egyúttal jelentősen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma (ennek okait ld. később), ami az ipari munkásság számbeli megerősödéséhez vezetett az egész ország területén. 73 A produktív termelésben egyúttal erőteljes koncentrációra is sor került, ami azt jelentette, hogy 1950-1960 között az iparban foglalkoztatottak számaránya több mint duplájára nőtt. 74 Ebben az is szerepet játszott, hogy az ipari szférában munkát vállaló nők számaránya is jelentősen emelkedett. Az ipar nagymértékű fejlesztésének eredményeképpen a belföldi termelés mintegy tíz év alatt az egész szövetségi köztársaság területén kb. megháromszorozódott. A mennyiségi mutatók mellett arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy az ipar terjeszkedése az ötvenes évektől olyan területekre is kiterjedt, ahol korábban nem voltjellemző. A második világháború előtt a nagyobb méretű ipari termelés főként a nagyvárosokra korlátozódott. A háborút követően számos vállalkozás vidékre települt, ahol egyfelől ugyancsak nagyszámú munkaerőhöz jutott hozzá, másrészt itt a meglevő és hasznosítható épületeket is kevesebb károsodás érte. (A hadsereg leszerelése következtében egyébként is sok, korábban a Wehrmacht kezelésében állt épület és telek szabadult fel.). Az iparosodás következtében a tartományok közti munkamegosztás is jelentősen megváltozott. Ennek egyik legjellemzőbb példája Bajorország volt, amely a háború előtt az elmaradott agrártartományok közé tartozott. (A bácskai svábok felvételében leginkább érdekelt Baden-Württemberg hagyományosan fejlettebb iparral rendelkezett.) 1954-től kezdve Bajorország folyamatosan behozta a lemaradását. Erre az időre itt a gazdaság teljes átststrukturálódása is lezajlott, és az ipar súlya vált meghatározóvá. Ez más tartományokban is így volt, legfeljebb az eltérő kiindulóhelyzet miatt nem volt ilyen látványos. Ennek megfelelően Bajorországban 1946-61 között mintegy félmillióval csökkent az erdő- és mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Az innen távozók meghatározó része az iparban talált új megélhetési forrásra, ugyanis a legtöbb új munkahely ott keletkezett, és az iparban kínált fizetésekkel a mezőgazdaság nem tudott lépést tartani. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya Bajorországban a korábbi 15%-ról 11%ra, az egész országban pedig 10-ről 7%-ra csökkent. 75 További sajátosság volt még, hogy a korábbi bajor ipari központok (München, Nürnberg, Augsburg) jelentősége némileg csökkent, és - főként Felső-Bajorországban (Oberbayern) és Sváb-Bajorországban (Schwaben) - teljesen új ipari központok jöttek létre. Ezen kis iparcentrumok keletkezése a menekültek letelepítésével is erősen összefüggött, ugyanis az új MOOSER, Josef, 1990. 362-375. Uo. 364. LANZINNER, Maximilian, 1996. 255.