Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

II. BEILLESZKEDÉS A GAZDASÁGBA 1. Bevezetés A menekültek és elűzöttek gazdasági beilleszkedése - vagy modernebb szakkifejezéssel élve szocioökonómiai integráció)^. - az integrációkutatás egyik megkerülhetetlen kulcskérdése. Olyannyira az, hogy számos korai munka azonosította is a beilleszkedés fogalmát az állandó munkahely megszerzésével és az anyagi viszonyok stabilizálásával. Arra már korábban is utaltunk, hogy az integráció kérdése jóval összetettebb probléma annál, hogy kizárólag ennyire egyszerűsíthetnénk. De valójában maga a gazdasági integrácó is olyan bonyolult kérdés, amit lehetetlen kizárólag foglalkoztatási statisztikákkal, az életviszonyok jelentős javulásával szemléltetni. Ezen a nyomvonalon haladva ugyanis arra a tévútra juthatunk, amire az ötvenes években - részben persze politikailag is motiválva - számos német kutató jutott, amikor az „integráció csodájáról" mint befejezett folyamatról kezdett beszélni. Ha integráción csupán annyit értünk, hogy a vagyonát, életterét és megélhetését elvesztett menekültáradat az ötvenes évekre döntő részben valóban nem volt munkanélküli, és a pár évvel korábbi helyzethez képest anyagi helyzete is javult (hiszen ekkor már nem őshonos lakosokkal kényszerűen összeköltöztetve, hanem többnyire önálló lakásban éltek), akkor talán valóban hihetnénk a „gyors integráció mítoszában". Érdemes azonban néhány egyéb tényezőt is megvizsgálni, hogy némileg objektívebb képet kaphassunk. Ezzel egyáltalán nem kívánjuk a Nyugat-Németországban ekkor elért gazdasági és szociálpolitikai eredményeket lebecsülni, mert ezek mindenképpen páratlanok voltak az elvesztett háború és az ország gazdasági összeomlása után. A szocioökonómiai integráció azért is meghatározó jelentőségű volt, mert ameddig a menekültek ezt nem valósították meg, addig a beilleszkedés más területein is gondokkal küzdöttek. Az elűzöttek és menekültek gazdasági beilleszkedése önmagában is akkora téma, hogy arról jó néhány önálló feldolgozás született. Egyébként sem lévén gazdasági szakértő, nem kívánok ezekkel versenyre kelni, hanem néhány, számunkra érdekes kérdést megvilágítani és néhány közismertnek mondható tény okait keresni. A következő fejezetben ezek közül részletesebben az alábbiakat vizsgáljuk meg. Az köztudomású, hogy az elűzöttek és menekültek beilleszkedése az ún. „nyugatnémet gazdasági csodával" egyidejűleg zajlott le. Az már sokkal inkább vitatott kérdés, hogy a menekültek haszonélvezői, egyszerű részesei vagy éppen katalizátorai voltak-e az ugrásszerű fejlődésnek, és az elképzelhető lett volna-e egyáltalán aktív részvételük nélkül. Ehhez röviden át kell tekintenünk a csoda mibenlétét, és a gazdaság átstrukturálódásának fő jellemzőit, különös tekintettel azokra a tartományokra, ahová az általunk vizsgált menekültcsoport nagy része került. Nem kívánjuk a csodát különféle gazdasági mutatók alapján behatóbban elemezni, de mint az integráció fontos terepét, pár lényeges elemét árnyalnunk kell. Ugyancsak közismertnek mondható tény, hogy végeredményben a magyarországi sváb menekültek meghatározó része önállóan gazdálkodó birtokos parasztemberből gyári munkás lett. A következőkben arra is választ keresünk, vajon volt-e, lett volna-e más lehetőségük, és mennyiben volt ez törés életpályájuk szempontjából. Egyúttal ismertetjük a köztes állomásokat is, és azt, hogyan élték meg az életformaváltást az elűzöttek különböző generációi. Közismert ugyan, bár tévhit, hogy a Magyarországról kitelepített polgárok Nyugat-Németországban hamar anyagi jólétbe kerültek. Ennek a „jólétnek" az elemeit is megvizsgáljuk, különös tekintettel az otthonteremtésre, az anyagi motivációkra és ezek eredményeire.