Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

gainak nem csak a titkárát, hanem minden tagját a pártközpontnak kellett jóváhagynia. Ezekben a járásokban a függetlenített funkcionáriusok mellé egy év időtartamra beállítottak még összesen 30 függetlenített pártszervezőt. Az érintett megyei pártbizottságok agitációs és propaganda osztályain külön felelőst rendszeresítettek a határvidék speciális agitációs és propaganda ügyeinek intézésére. A speciális szempontokat a Központi Agitációs és Propaganda Osztálynak kellett kidolgoznia. A határmenti járásokban kéthetes pártiskolákat szerveztek az alapszervezeti és tömegszervezeti funkcionáriusoknak, az iskolák különleges anyaggal való ellátása a Központi Oktatási Osztály feladata volt. A javaslat külön pontban emelte ki, hogy a Délszláv Szövetség helyi szervezeteinek a működését a határ mentén fekvő megyékben jogszabály nélkül el kell sorvasztani. A Titkárság utasította a tömegszervezetek központjait, hogy a megyei pártbizottságokkal közösen vizsgálják felül a községi tömegszervezetek (MNDSZ, DÉFOSZ, ifjúsági szervezetek, stb.) vezetőségeit. A járási pártbizottságok titkárainak hetente megbeszélést kellett tartaniuk a poltikai területen szükséges tennivalókról az AVH kirendeltségek vezetőivel, a Határőrség helyi vezetőivel, a járási rendőrkapitányságok vezetőivel és a járási főjegyzővel. Négy határmenti járás élén régi főjegyző állt, helyükre kommunista főjegyzőket kellett állítani, a 22 járási jegyző közül 18-at szándékoztak politikailag megbízható „jó káderekkel" felváltani. A határmenti községekben 33 megbízhatatlan vezetőjegyzőt tartottak számon, az ő helyükre is politikailag megbízható embereket szándékoztak állítani, valamint a segédjegyzők körében is nagyarányú cserét határoztak el. Ugyanígy 33 községi bírót is le kellett váltani, és szegényparaszti származásúkkal betölteni a helyüket. Leváltás lett a sorsa a Siklósi Járási Rendőrkapitányság vezetőjének, a lenti, a csurgói és a bácsalmási rendőrkapitányság őrszemélyzeti parancsnokainak, továbbá másik 13 határmenti őrsparancsnoknak is. A határsávban szolgálatot teljesítő rendőrök számára külön pótlékot állapítottak meg azzal a szándékkal, hogy magasabb legyen a fizetésük a másutt szolgáló rendőrökénél, azt azonban kihangsúlyozták, hogy az AVH-nál beosztottak fizetését ne érje el a javadalmazásuk. A határmenti járőrözés rendszerét az AVH határőrség főparancsnokságának és a rendőrség illetékes szerveinek össze kellett hangolniuk. Az ÁVH Határőrség szerveinek káderhelyzetét megerősítették, és a Határőrség Főparancsnokságának és a rendőrség politikai osztályának különleges politikai anyagot kellett összeállítania a határsávban szolgálók számára. Az ÁVH határsávban lévő kirendeltségeinek számát és ezek létszámát felemelték. A jelentés időpontjában minden járás területén 1-3 fő, összesen 36 fő teljesített szolgálatot. A határsáv 10 olyan községében létesítettek új ÁVH-kirendeltséget, ahol eddig nem volt, és valamennyi kirendeltség létszámát felemelték 5-6 főre. Az ÁVH létszámát a határsávban így 100 fővel akarták növelni. A 100 fő kiválasztásába a megyei pártbizottságoknak is volt beleszólásuk. Ezeknek a kirendeltségeknek kizárólag ügynökök elhárításával kellett foglalkozniuk. A jugoszláv határ műszaki berendezésének tökéletesítését felgyorsították. Az ÁVH feladata volt, hogy összeírja, és nyilvántartásba vegye a határsávban lakó, kommunista szempontból megbízhatatlan társadalmi réteghez tartozó embereket. Nyilvántartásba vették a volt vitézeket, csendőröket, 1945 előtti katonatiszteket, a volt fasiszta pártok tagjait, a polgári pártok aktív tagjait, az exponált jobboldali szociáldemokratákat, és az angol vagy amerikai zónából hazatért hadifoglyokat, az úgynevezett nyugatosokat. A legveszélyesebbnek ítélt 1500 személyt három hónapon belül el akarták távolítani a határsávból, és az ország belsejében lévő kényszerlakóhelyekre akarták telepíteni őket. A többieknek is ugyanezt a sorsot szánták a későbbiekben. A határsávban csak azok a papok és apácák maradhattak, akik be-