Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

létre. Gulner szerint az akkori politikának egyik ütőkártyája az volt, hogy az ország egyik érdekelt vidékével leszavaztatta a másikat. Alátámasztotta, hogy a közigazgatás áttekintése ekkora megyében szinte lehetetlen. Ugyanakkor azokat az érveket, melyeket Horváth felsorakoztatott csekélynek, egyoldalúnak tartotta. (Ezzel mintegy rácáfolt a megye és Kecskemét együttes felszólalására.) Szerinte a rendezés csak Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád vármegyék kérdésével együtt, tehát csak egy általános rendezés során lehetséges. Több képviselő elutasította Kecskemét megyeszékhellyé válását. Volt aki azért, mert birtokai révén a megye más területén volt érdekelt (Kolozsváry Kiss István a Sárköz vidékén ), volt aki a történelmi tradíciót tartotta szemelőtt, mint pl.: Holló Lajos, aki a Kiskunság érdekeit képviselve a megye megosztásánál a Kis-Kun terület önálló közigazgatási egységgé alakítását látta volna szívesebben. A felszólalók azt az álláspontot képviselték, hogy a tisztelt ház ne egyszerű kérvény alapján oldja meg a kérdést, hanem az egész közigazgatás rendezése kapcsán. Wekerle Sándor miniszterelnök felszólalásában egyetértett azzal, hogy ha új megye alakíttatnék, Kecskemét nem hagyható figyelmen kívül. Szerinte azonban azokon a területeken kell megérlelődni a kérdésnek, amelyek össze akarnak tartozni. Gulnerrel értett egyet abban, hogy a kérdést más szomszédos megyék kikerekítésével kell együtt kezelni, tehát egy általános közigazgatási rendezés részévé tette Kecskemét megyeszékhely ügyét. Az általános közigazgatási rendezés tárgyalásának idejét azonban homályban hagyta: „... a megoldás helyes módját és idejét akkor találjuk meg, amikor annak idején alkalmunk lesz ezen kérdéssel foglalkozni". Bár az országgyűlési vitát ezzel Wekerle mintegy lezárta, Bartók Lajos (48-as Ugrón párti képviselő, akit 1 hónappal később Kecskemét országgyűlési képviselőjévé választottak) még megpróbálta Kecskemét megyei központi szerepét a polgárosodás előrehaladásával is alátámasztani. „Kecskemét a maga erejéből olyan nagyra ment - mondta -, hogy áldozatkézségben, különösen kulturális ügyek iránt, egy város sem múlhatja felül". Utalt az épülő városházára, színházra. Az ügyet azonban már lezártnak tekintették. (Az országgyűlés határozata szerint a kérvényt a belügyminiszternek adták át.) Pedig valóban sokat lépett előre Kecskemét a 19. század végén a polgárosodás útján és joggal pályázhatott Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részének központi címére. A vidék legnagyobb, legfejlettebb városa volt. 50.000 fős lakossággal, 15 négyzetmérföldnyi területtel. Törvénykezési székhely volt, törvényszéke egyike volt a legnagyobbaknak, királyi adóhivatal, hadkiegészítési kerületi parancsnokság működött a városban. Oktatási intézményeit szép számmal látogatták a környező települések lakói. A jogakadémiát, 2 főgimnáziumát, a főreáliskolát, a polgári leányiskolát, s nagy számú alsó fokú iskoláit részben vagy egeszén a város tartotta fenn. (Az 1893. évi költségvetés szerint Kecskemét 87.498 frt-ot fordított az iskolákra. ) Piacközpontként funkcionált, bár a Szeged-orsovai és az éppen akkor épülő zimonyi vasútvonal nagy hátrányt is jelentett Kecskemétnek kereskedelmi szempontból. Ezen vasútvonalak kiépülésével ugyanis több környező település lakói, akik eddig Kecskemétet tekintették kereskedelmi központnak, terményeiket itt adták el, ipari és egyéb szükségleteiket itt szerezték be, ettől kezdve Budapestre hordták áruikat. A piacközponti funkció visszanyerése, de a megyei székhely elérése szempontjából is célszerűnek tartották a város vezetői a zimonyi vasútvonalnak Szabadszállástól, vagy Kiskőröstől Kecskeméten keresztül való összekötését a Szeged-Orsova vonallal, sőt kiépítését egész a tiszaugi révig. „Vasutakra van szükség és pedig addig, míg újabb vasutak a forgalmat más irányba el nem terelik, s míg városunkat a vidék központjává tehetik. E tekintetben csupán a megyei székhely kérdésére utalunk 12 Kecskemét 1893. febr. 5. XXII. évf. 6. sz. („Kecskemét megyeszékhely" círrü cikk) 235