Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Adatok a Homokhátság XVIII. századi állatjárványaihoz

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR ADATOK A HOMOKHÁTSÁG XVIII. SZÁZADI ÁLLATJÁRVÁNYAIHOZ Bevezető Ha forrásközlést említünk, a legtöbb ember oklevelekre és jegyzőkönyvekre, útleírásokra és statútumokra: más szóval elbeszélő szövegek közreadására gondol. Pedig nemcsak a leíró források tudnak hitelesen vallani korukról. A számokban rögzített tények, a mennyiségeket, a nagyságrendeket bemutató számsorok, adatok éppoly hitelesek, sokszor pedig tömörebben és pontosabban tájékoztatnak, mintha szavakba öntve állnának rendelkezésünkre.

1 A quantitativ források jelentőségét érthetően régóta ismerik a történészek, és az előző századok során is már több alkalommal publikáltak egész terjedelmükben különféle dica-jegyzékeket és lajstromokat, városi számadáskönyveket és vámjegyzékeket egyaránt. Az utóbbi évtizedekben urbáriumok és a demográfiai adatsorok közlése vált gyakoribbá. Tekintettel arra, hogy a XVIII. századtól az állami hivatalok egyre pontosabban kívánták ismerni szakterületüket, feladataik számottevő bővülése során mind jobban igénybe vették a statisztika által nyújtott lehetőségeket. Miután 1723-ban létrehozták a Helytartótanácsot, az örökös tartományokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre tudatosabban és mind gyakrabban éltek a közigazgatás terén az igazából ekkor felvirágzó tudomány lehetőségeivel. Erre azért is szükség volt, mivel az uralkodók és a kormányhivatalok vezetői egyre pontosabb és tömörebb tájékoztatást vártak el, követeltek meg. Ezért nemcsak a törvényhatóságok, hanem ezeken keresztül a mezővárosok és falvak is gyakran kapták feladatul különféle listák és lajstromok, éves kimutatások és havi jelentések elkészítését. Ezek kiterjedtek a megadóztatható vagyonok nagyságára és a katonaképes férfiak számbavételére éppen úgy mint az ismételten pusztító járványok áldozatainak számbavételére. Napjainkban a mind jobban elterjedő számítógépek, a mind könnyebben kezelhető és igen szerencsés programok birtokában érthetően megnőtt az érdeklődés a quantitativ vizsgálódást lehetővé tevő történelmi források iránt. Ezek az információk biztosítják, hogy csaknem teljesen egzakt módon lehessen a különféle települések, az egymástól akár távolabb is eső közigazgatási egységek, tájak közötti összehasonlításokat elvégezni, a különféle gazdasági folyamatokat minden korábbinál pontosabban megrajzolni. A történeti statisztikai feltárások és összegzések már nálunk is számottevő eredményekre tekintenek vissza. Terjedelmi okok miatt választani kellett a szöveges források és az adatsorok között. Azért látszott célszeűnek, hogy a járványok lefolyását és következményeit dokumentáló adatsorokat adjuk közre a szöveges források (currentales, statútumok stb.) helyett, mivel ezek minden tekintetben valós tényeket rögzítenek, és a valósághoz nagyon közeli állapotokat jeleznek, míg az adminisztratív intézkedések és a gyógyítással kapcsolatos, ma már olykor mosolyt keltő javaslatok valójában nem tudták a folyamatot befolyásolni. Természetesen egy feldolgozás során ezeket semmiképpen sem lehet melBzni! Az is kétségtelen, hogy az állatjárványokkal kapcsolatosan keletkezett szöveges források közlése is indokolt lenne. Itt elég, ha néhány jelentősebb sorozatra, illetve munkára utalunk. Pl. a „Magyarország történeti helységnévtára", ill. a KOVACSICS József szerkesztésében megjelent, csaknem az ország egészét ismertető „Magyarország történeti statisztikai helységnévtára" c. sorozat. Megyénkre vonatkozó adatokat az előbbi soro-