Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

1522-es évit, de ebben községünk és a környező falvak nem találhatók. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az 1522. évi dézsmálásról Bodrog megyéből csak két kerület lajstroma maradt meg, 3 utólag elkallódott.

49 Köztük - sajnálatos módon - a Csanádot tartalmazó is. Óriási kár, mert a középkor alkonyán készült lajstromok, négy évvel az ország egy részének török megszállása előtt, igen fontos népességtörténeti adatokat tartalmaznak. Miután Csánki Dezső még látta ezeket és belőlük a falvak nevét ki is írta, van remény előkerülésükre.

50 Figyelemre méltó Grosschmid Gábor megjegyzése, mely szerint: „Bács és Bodrog vármegyék helységei nagy részben, a nemesi kúriák pedig majdnem kivétel nélkül még az összeírás előtti időben Dózsa felkelői által elpusztíttattak."

51 A környék életében az 1514-es parasztháború eseményei nagy szerepet játszottak. A keresztes had meghirdetése után Bács és Bodrog megyében tetemes számú paraszthad gyűlt össze. Fegyverzetük bot, csép, kasza, vasvilla volt, puskával és karddal csak kevesen rendelkeztek. A nemességet megrémítette az egybegyülekezett és felfegyverkezett parasztság nagy száma, s kezdték - az idénymunkára való hivatkozással - visszatartani jobbágyaikat. Május végén pedig felfüggesztették a keresztes hadjáratot. A sorsával elégedetlen parasztság válaszul urai ellen fordult. Frangepán Gergely kalocsai érsek ugyan kísérletet tett a Hájszentlőrincen és Bács környékén egybesereglett keresztes hadak feloszlatására, csakhogy akkor már minden intézkedés hasztalannak bizonyult, és a megyék sem tudták a felkelt népet megfékezni. Az eseményeket Verancsics Antal korabeli magyar nyelvű naplójából ismerjük. Tőle tudjuk, hogy Dózsa György egyik legképzettebb és leghűbb emberét, Mészáros Lőrinc ceglédi papot küldte a Duna-Tisza közére, hogy az itteni keresztesekkel egyesüljön. A mintegy 3000 főnyi sereg katonai vezetője Nagy Antal volt. Verancsics kéziratának lapjai között egy tenyérnyi cédulán ezt a betoldásra szánt szöveget olvashatni: „Ötödik keresztes hadnagy támada Nagy Antal, ki mind az egész Bodrog vármegyét, Bács vármegyét feldúla, ígeté, valahol nemes háza vala, sok vitézlő népet ölete, karóra vonata nagy sok nemes embereket, sok dúlás, fosztás után...."

52 A bácsi és bodrogi jobbágyság nagy része szintén csatlakozott Dózsa csapataihoz, a nemesség pedig Bács várába zárkózott. Mészáros Lőrinc és Nagy Antal Bács vára alól június folyamán Szegednek vette útját és ott, Dózsa főhadával egyesülve, a temesi részekre távozott.

5 Kevéssel ezután egy másik parasztcsapat egy Borbás nevű pap vezetésével átkelt a Szerémségböl a Duna-Tisza közi részekre, s tovább folytatta a nemesek, valamint azok javainak pusztítását. A Duna-Tisza közi nemesek védekezni képtelenek lévén, a nándorfehérvári őrséghez és a szerémségi szerbekhez fordultak segítségért, akik azután egyesült erővel Borbás hadát Hájszentlőrincbe szorították, majd a várost felgyújtották. „Hol csak az Isten mondhatná számát meni ezer lelket ölinek, kiket szénnel megégetinek." Magát Borbás papot pedig égő öltözetben dobták le a templom tornyából. Az emberveszteség nem lehetett csekély, mert Verancsics megjegyzi, hogy Bodrog vármegyében „az szegínség, ki filtiben, ki pedig szabad akarat szerént mind keresztessi lőtt vala."

54 49 SZABÓ István, 1954.5. 50 CSÁNKI Dezső, 1890-1897. II. 185. Levéltári jelzetüket nem adja meg. 51 GROSSCHMID Gábor, 1887. 142. A dézsmajegyzékek levéltári jelzetét ő sem közli, de az I. csoportban felsorolja a falvakat mai helyesírással átírva: Orosz, Ságod, Körtvélyes, Szentgyörgy, Csanád, Iser, Kákony, Istvánvölgye. 52 OSZKK Fol. lat. 2380. III. 53 MÁRKI Sándor, 1883. 91. 54 SZALAY László, 1859. II. 5-12.