Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

KEMÉNY JÁNOS Baja város katonai szerepe az 1848-1849-es szabadságharcban a közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek tükrében

A szabadságharc Bajával kapcsolatos eseményei 1848. június - december Szemere Bertalan

29 belügyminiszter 3616/B./1848. számú, Bács-Bodrog megyéhez intézett, s a városi tanáccsal a főszolgabíró útján közölt rendeletét az 1848. június 15-i tanácsülésen olvasták fel. A belügyminiszter ebben arról értesítette a megyét, hogy az ország déli határain a bujtogatóknak sikerült lázadást előidézni. A horvát tartományi gyűlést a király tilalma ellenére megtartották, a népet fegyverbe szólították és kényszerítették, hogy a felszólításnak engedelmeskedjen. Ennek a veszélynek az elhárításához erő gyűjtése szükséges, ezért Szeged táján nagyobb számú nemzetőrsereg és katonaság fog táborba szállni, amelyet a környező megyékben fognak bevetni. A csapatok szállításának és ellátásának biztosítására Csernovics Péter temesi gróf és Vukovics Sebő

30 temesi alispán, mint királyi biztosok fognak Krassó, Temes, Torontál és Bács megyékre és az ezekben fekvő királyi városokra polgári biztosokat kinevezni. A miniszter közölte, hogy Arad, Csanád, Csongrád megye és az ottani szabad királyi városok polgári biztosa Török Gábor

31 aradi polgármester lett. A városi tanács a rendeletet tudomásul vette, a nemzetőrség felállításánál ehhez, valamint saját, 1848. június 11-i határozatához kívánt igazodni.

32 Bács-Bodrog vármegye Zsomborban 1848. június 17-én tartott bizottmányi ülésének 422. számú jegyzőkönyvi kivonatát az 1848. június 20-26. között és július l-jén folytatva tartott tanácsülésen tárgyalták. Ezen az ülésen Knézy Antal Bács megyei első alispán jelentéséből arról értesült a városi tanács, hogy a Kárlovic

33 táján összegyűlt lázadók és az ezek megfékezésére Hrabovszky

34 főparancsnok által Péterváradról

35 kiküldött katonaság közt 1848. június 11-én több óráig tartó véres csata keletkezett, amelyben ágyúkat és kartácsot is használtak. Kárlovic egy része megrongálódott a tűzharcban, a lázadók közül 300, a katonaság közül 1 tiszt esett el, 6 közlegény megsebesült. A lázadók száma Kárlovicnál 15 ezerre, a római sáncnál 6 ezerre rúg, de ez a szám naponta gyarapszik. Az ország déli részein egyre fenyegetőbb alakban kibontakozó lázadás elfojtására Szemere Bertalan belügyminiszter a 3649/1848. számú rendeletében hívta fel a megye lakosait arra, hogy a haza és házaik védelmére legalább négyezer polgárt állítsanak ki. Ezeket a polgárokat puskákkal és kaszákkal fegyverezzék fel, hogy a megye határszélein eredményesen őrködhessenek. 29 Szemere Bertalan (1812-1869) Borsod megyei földbirtokos, Borsod vármegye másodalispánja, a MTA levelező tagja, az Ellenzéki Párt egyik vezetője; az utolsó rendi országgyűlésen Borsod vármegye követe, kerületi jegyző; a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány tagja; a Batthyány-kormány belügyminisztere; a népképviseleti országgyűlésen Miskolc képviselője; 1848. október 1.: az OHB tagja; 1848. december 13.: felvidéki teljhatalmú országos biztos is; 1849. május 1.: miniszterelnök és belügyminiszter; a szabadságharc leverése után emigrál; 1851-ben in contumaciam halálra ítélik. Az emigrációban nyíltan szembefordul Kossuthtal, 1865-ben hazatér. 30 Vukovics (Vukovich) Sebő (Sebők, Sabbas) (1811-1872) Temes megyei földbirtokos, Temes vármegye föszolgabírája, majd első alispánja, ellenzéki politikus; 1848. május 27.: temesközi teljhatalmú országos biztos; a népképviseleti országgyűlésen Temes vármegye liberális képviselője; 1849. január 30.: délvidéki, majd 1849. március: a fősereg mellett működő teljhatalmú országos biztos; a Szemere-kormány igazságügyminisztere; a szabadságharc leverése után emigrál, Londonban hal meg; 1851 -ben in contumaciam halálra ítélik. 31 Török Gábor aradi polgármester, délvidéki élelmezési országos biztos. 32 BKMÖL IV. 1007. Tan. törv. jkv. 1847-1848. 843/1848. 33 Karlóca (Kárlovic Szerem vm., ma: Karlovci, YU) 34 Hrabovszky János báró (1779-1852) altábornagy, valóságos belső titkos tanácsos, péterváradi töhadparancsnok; 1848. május 11 - július 10.: horvátországi királyi biztos; 1848. július 7.: budai fohadparancsnok; 1849. január: meghódol a császáriak előtt, mégis hadbíróság elé állítják és tíz évi várfogságra ítélik; halála előtt kegyelmet kap; a várbötönben hal meg. 35 Pétervárad (Szerem vm., ma: Petrovaradin, YU)