Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

ÖSSZEFOGLALÓK

KŐHEGYI MIHÁLY Katymár lakossága a XVIII. század első harmadában Bácska lakossága az Árpád-korban és a középkorban színmagyar volt. Ezt az oklevelekben szereplő jobbágynevek egyértelműen igazolják. Az ország három részre szakadása után a megfogyatkozott lakosság helyére csakhamar délről megindult a szlávok vándorlása. Egy 1578-as török defter keresztneveiből (Radovan, Vuk, Acsonko, Dragas, Milos, Vukoszlav, Dragaile, Dobricsa) kitűnik, hogy nagy valószínűséggel görögkeleti szerbek költöztek az elnéptelenedett falvakba. A tizenötéves háború (1593-1606) alatt Pálffy Miklós kapitány erről a területről telepít Esztergom környékére lakókat. Észak-Bácska a XVII. század folyamán végleg elnéptelenedik. Van ugyan 1641-ből és 1663-ból két oklevél, melyben Katymár, Legyen és Gara falvakat a nádor eladományozza, de ez csak a távolból (longa manu) és nem a helyszínen történt, azaz nem bizonyítja a helységek lakott voltát. Ismeretes, hogy a török alóli felszabadító háborúk alatt, Buda visszafoglalása után (1686) nagyobb tömegű bunyevác kért és nyert bebocsátást Miksa bajor választófejedelemtől, aki azután Szabadka. Szeged és Baja palánkjaiba telepíti le őket. Innen rajzanak szét a szomszédos községekbe (Csávoly, Gara, Bácsbokod. Hercegszántó, Bácsalmás, Katymár) XVII. század végén illetve a XVIII. század legelején, illetve a. A Rákóczi-szabadságharc azonban megtizedelte soraikat, s csak a szatmári béke (1711) után kapnak újból erőre. Ezt már az 1715-ös és az 1720-as, valamint a Vajdasági Levéltárban őrzött 1728-as összeírásokból követhetjük nyomon. A szerző ezt a folyamatot mutatja be tanulmányában. KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA A Kalocsai Iskolanővérek kínai missziója 1926-1948 A keresztény hit terjesztésében a szerzetesek mindig fontos szerepet játszottak, Kínát is szinte kizárólag szerzetesek evangelizálták. A szerző tanulmányában levéltári dokumentumok alapján egy érdekes magyar vállalkozást mutat be: a Kalocsai Iskolanővérek kínai missziójának kezdeteit és történetét 1926-tól 1948-ig. Az 1860-ban Magyarországon letelepedő Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek kongregációjának elsődleges feladata a katolikus lányok tanítása és nevelése volt, de nem zárkóztak el a pogányok megmentésére irányuló munkától sem, a magyar jezsuiták kínai missziójához csatlakozva vállalkoztak e távol-keleti országban a hithirdetésre. 22 év alatt összesen 25 iskolanővér utazott ki és hamarosan csatlakoztak hozzájuk bennszülött kínai lányok is, akik belépve a társulatba segítették az apácák tevékenységét: több kínai településen az iskolák, árvaházak, betegkezelő-intézmények működtetését. A tanulmányban található táblázatok a különböző missziós telepeken végzett tanító- és szociális munkák statisztikai összefoglalóit adják.